ötletek, tippek egyszerűen

Időtetrisz

Maradék nélkül: Túrógombóc – zabkásából

2013. május 24. - időtetrisz

Az ifjúság reszelt almás zabkását vacsorázott, mikor a véleményvezér két kanál után közölte, hogy mivel a zabkása „túl tömény”, nem szándékszik többet fogyasztani belőle. Hmmm. Mit lehet csinálni egy közepesen nagy adag, „túl tömény” zabkásával? Hát ott a helyszínen már semmit, jött a szendvics. Másnap pedig: például ezt-azt belekeverni, és a küllemét is a felismerhetetlenségig átalakítani. Szegény, tömény zabkása így támadt fel poraiból, főzés nélküli túrógombócként, és így naná elfogyott. Mikor ismételni kellett, akkor már továbbfejlesztettük a prototípust, és lett egy: fahéjas-kókuszos túrógombóc, narancspürével.

Első alkalommal eleve adott volt az egy éjszakás pihentetés, így jó masszívra összeállt a kása. Kicsit más a helyzet, ha direkt ezért főzünk, de akkor is elég kb. 30-40 perces nyugi, főleg ha hideg helyre tudjuk tenni. (Persze megfőzhetjük előző nap is.)
Hozzávalók 3 púpozott evőkanál aprószemű zabpehely
4 púpozott evőkanál zabkorpa
kb. 0,5 l (kinek milyen) tej
ízlés szerinti édesítés (itt: 2 ek méz + 5 csepp sztevia)
20 dkg krémtúró
fahéj, mák ízlés szerint
1 cs kókuszreszelék

A zabkorpát a tejjel, fahéjjal és mézzel felfőztem. Olyan sűrű massza lett belőle, amelyben szó szerint megáll a kanál. Aki mézzel édesít, az már biztosan tudja, hogy bele kell számítani azt is, hogy ettől erősen hígul az állag, én ezért szteviacseppekkel egészítettem ki az édesítést. (Némi kísérletezés után ezzel a fajtával kötöttem hosszútávú szövetséget, mert ennek rendben van az összetétele, és nem erős a mellékíze sem. Ha pedig, mézzel együtt használom, akkor a finnyások sem szoktak beszólni. Egy ilyen 50 ml üvegből egyébként így kb. évente egyet használunk el.)

Amikor tehát kihűlt, belekevertem a dobozos sovány krémtúrót (aldi), amitől kissé meglágyult a keverék, de pont ettől lesz krémes a végeredmény. A massza most távolról sem olyan keménységű, mint a hagyományos grízgombóc, ezért nem a nedveskéz-módszerrel dolgoztam. Sőt, kézzel egyáltalán nem nyúltam bele, hanem elegánsan egy tál kókuszreszelékbe pöttyintettem egy-egy evőkanálnyi adagot, amit beborítottam a kókusszal, és csak utána kezdtem el formálni. Ennek két előnye is van, mint utólag kiderült: nem lesz ragacsos a kezünk, illetve a végén egész klassz kókuszos beütést kapnak a gombóckák.
A többi már gyurmamunka, a nagyobb gyerekek számának függvényében rövidebb vagy hosszabb ideig, de alapvetően gyorsabban végzünk, mintha főzött gombócot készítenénk. A végterméket pedig, hát, össze sem lehet hasonlítani a vízben főzöttel: lágy, krémes, túrós, szinte olvad. Kalória-, fehérje- és rosttartalma miatt pompásan beilleszthető fogyókúrába is.
Ha netán marad néhány darab, hűtőben 1-2 napig biztosan eláll, sőt új távlat nyílnak: egyre finomabbak, kókuszosabbak lesznek a darabok, és az állaguk is kompaktabb lesz, mivel a zabkorpa egyre inkább beszívja a nedvességet. Egyszer akár érdemes eleve belekalkulálni a gombócevésbe a pár órás hűtést is.
A körethez szerintem mindenkinek megvannak a jó bevált tippjei, én most egyszerűen egy narancs gerezdjeit pépesítettem a botmixerrel, de előtte sokáig szemeztem az almák között bujkáló mangóval is, bár abból inkább lassi lesz.
Az esti mesét viszont nem kellett sokáig keresgélni: némi kutatás után előgurult a gombóckönyv.

Témában még Vajas fánk sütőben Sült kókuszpuding Kakaós mandulagolyók

A bejegyzés trackback címe:

https://idotetrisz.blog.hu/api/trackback/id/tr968803060

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása