Még tavaly kezdtük el sorban kipróbálni a tehéntej alternatíváiként házilag elkészíthető növényi tejek receptjeit. A zabtej tesztjét itt, a kókusztejét itt olvashatjátok, ez utóbbihoz a sült kókuszpuding receptje is csatlakozott. E tejfélék előállítása kétségtelenül némileg munkás, és nem rögtön készülnek, mert általában párórás vagy egyéjszakás pihentetéssel is számolni kell, cserébe viszont pár napig friss tejfeltéttel tunningolhatjuk a kávénkat. A mandulatej üzletben a drágább növényi tejek közé tartozik, puszedli nemrég rá is kérdezett, hogy nem lehetne-e ezt is otthon legyártani? Nem túl bonyolult ez sem, és ha sikerül jó áron beszerezni az alapanyagot, viszonylag olcsón megvan. A maradék mandulából pedig 3 hozzávalós finomság készülhet.

Hozzávalók a mandulatejhez 0,5 liter tiszta víz
100 g héjas mandula
1 kis kanál méz  (vagy egyéb édesítő, ízlés szerint)

botmixer
tiszta gézkendő (vagy tetra pelenka)
nagyobb szűrő

Mint a többi növényi tej esetében, itt is áztatással indítunk: egy éjszakára betettem a megmosott mandulaszemeket a tiszta vízbe, és a hűtőbe. Másnapra szépen kigömbölyödtek.
Leöntöttem róla az áztatóvizet, és kevés (palackozott buborékmentes) friss vízzel töltöttem fel, épp annyival, hogy ellepje, majd beleengedtem a botmixert. A mandula rögtön elkezdett „tejelni”: másodpercek alatt szép fehéres, sűrű anyag lett belőle:
Ezt a sűrű masszát felöntöttem annyira, hogy meglegyen a 0,5 liter folyadék, majd egy kis mézzel újra összemixeltem. Ezzel készen is lenne az alaplé, amit már csak szűrni kell. Ehhez, szita vagy szűrő híján, egy spagettiszűrő-edényt béleltem ki egy tiszta, sohasem használt tetra pelenkával.
Ebbe beleöntöttem a sűrű folyadékot, majd addig csavartam, ameddig egy majdnem száraz kis golyó nem maradt a kezemben.
Ami a tálban maradt, az a kész mandulatej: vastag, tejszerű, picit édeskés, halványan mandulaízű. Érdemes rögtön hűtőbe tenni, és használat előtt mindig kicsit felrázni.

Ezúttal héjas mandulát használtam, bár egyes vélemények szerint a mandulahéj nem feltétlenül egészséges, nagy mennyiségben – ez most biztosan nem az az eset. Kipróbáltam mandulaforgáccsal is, de így még kevésbé volt mandulás ízű a végtermék.

Amikor gyors fejszámolást végzünk, hogy házilag mennyire éri meg mandulatejet gyártani, akkor azt is vegyük számításba, hogy ezt a mandulamennyiséget tulajdonképpen nem veszítjük el, hiszen „visszamarad”, egyfajta gyors mandulalisztként, ami, mivel nedves állagú, nem tartható el túl sokáig – tehát mielőbb érdemes elhasználni. És hogy mibe? Bármibe, amibe egyébként lisztet, zabkorpát, kókuszreszeléket használnánk, úgy mint:

* reggeli zabkásába
* palacsintatésztába
* fasírtba
* sütibe, a liszt egy részét kiváltandó
* mártásba, sűrítésképpen

Nálunk ezúttal egy gyors, 3 hozzávalós délutáni édesség, aszalt szilvás-csokis mandulagolyók készültek belőle. A mandulareszeléken kívül némi nyers kakaópor, és a mandulával megegyező mennyiségű, szaftosabb fajta aszalt szilva kellett hozzá:
Az aszalt szilvát a késes aprítóban szétcincáltam (ha túl száraz, be is lehet egy-két órára áztatni, vagy az aprítóba kis narancslevet löttyinteni):
Ezt egy nagy konyhai gyurmázás keretében összedolgoztuk a mandulamaradékkal és némi kakaóporral. Aki nem találja elég édesnek, némi mézzel dobhatja fel, ha pedig túl száraz a massza, egy összemixelt banánnal lehet lágyítani. Golyókat formáltunk belőle, és kakaóba, kókuszreszelékbe forgattuk.
Ez, itt, azóta természetesen már csak emlék. De lehet, hogy újra megcsináljuk, akár zacskós (vagy frissen) őrölt mandulából.

Témában még Ehető húsvéti figurák  Esti, koffeinmentes kávé, habbal Villámgyors csoki 3 hozzávalóból