Valahol lányom csecsemőkora körül (azaz úgy 4 éve) kezdődött minden, amikor rádöbbentem: ajjaj, óriási ökológiai lábnyomunk van... Persze nem volt ez ilyen drámai,sikerült repülősó nélkül megúszni, de nagyon elkezdett aggasztani, hogy hihetetlen mennyiségű szemetet termelünk és hogy tele van elég szörnyű vegyszerekkel a lakás.
Nem lettem kategorikusan zöld, de a korábbiakhoz képest elég sokat sikerült változtatni anélkül, hogy beleszakadna a család. Az pedig hitemet erősíti, amikor B, a lányom megkérdezi: - Mama, ez a szemétbe megy vagy a komposztszemétbe? Csak címszavakban: 80-90%-ban szelektíven gyűjtjük a hulladékot (persze nagyon közel van a gyűjtő azt utcában, sőt, már a társasházban is külön gyűjtjük, igaz, anyagi okokból: így csak egy zöld kuka után kell fizetni a szemétdíjat, ami éves szinten elég sok tízezer forint), lett komposztáló a kertben (szintén a spórolás jegyében, de nemsokára vissza lehet adni földnek az egész cuccot), minimálisra sikerült csökkenteni a vegyszerek mennyiségét a háztartásban és lassan készülnek a saját tisztítószerek is, pl. már saját mosószert használok és nemsokára jön a mosogatószer-teszt is, amiről majd lesz itt is beszámoló; csak szappant használunk, így sikerült elbúcsúzni a mindenféle tusfürdőktől és főleg a hihetetlen mennyiségű műanyag doboztól. Lassan a többiek is megértik és betartják, hogy fogmosás közben nem kell folyatni a vizet, lassan kitapasztalom, melyik ruháknak elég a 30 fokos mosás. Puszedli és blagger időtetrisz játékosok biztatására beleugrottam a mosható pelenkázásba is és ha nem is csak azt használok, de elég sok eldobhatót sikerült megúszni (blaggerrel belecsapunk a varrásba is hamarosan, ami annyit jelent, hogy ő varr, én pedig nagyon figyelek és szurkolok). M fiamnak valami ekcéma-szerű foltjai voltak 1 hónapos kora körül, így körülötte is megszüntettünk szép lassan minden borzalmas krémet, bolti törlőkendőt, gyógyszertári mosdatót (sajnos kőolajszármazékok vannak abban is, vigyázat), maradt a szappan, az olaj és a saját törlőkendő, majd erről is bővebben később.
Nagyobbacska dióhéjban ennyit a saját zöld dolgokról, ennyit tudunk tenni különösebb erőfeszítések nélkül. Ami nem olyan rég jött, újabb lövés, az a maradék nélküliség mint életforma, mint gondolkodásmód. Persze, benne lehet ez az ember fejében, amikor kicsi korában mindent meg kell ennie meg az elszakadt ruha átalakításával, mindenféle izékből játékok gyártásával stb. Nálam a kajakidobásokkal kezdődött, amit eléggé utálok, próbáltam megoldani: kerestem recepteket, amivel a maradék, már nem finom sült csirkét tök jól hasznosítani lehet; gyermekeim apja, aki a sztárséf itthon, kitalálta, hogy lehet a biozöldségek maradékait salátának felhasználni; idővel az almahéjból készítettem bio almaecetet (na meg szorgosan törölgettem a héjakkal az arcom, mert az alma kívül-belül szépít), hetekig mustráltam a viszonylag gusztustalan szappandarabokat, mit lehetne tenni velük anélkül, hogy újra kis randa szappanvégek legyenek mindenhol, na így lett belőlük folyékony szappan... Azt hiszem, ez egy véget nem érő folyamat és elég konkrét kihívásokat, izgalmakat ad azzal együtt, hogy persze rengeteg zsákutcát is rejt magában. Hajrá, upcycling és társai, hát ezekről is lesz szó itt mostanában.
