Már csak az a kérdés, hogy belekerül-e. Mármint a telefon a frissen elkészített tokba, amit újdonsült barátnőm egy kósza megjegyzése okán eszkábáltam. Gabi ugyanis kérdésemre, hogy hogyan lehet mindig rend nálatok, csendben azt mondta: mindennek van helye. Körülnéztem a lakásunkban és elszörnyedtem. Egyelőre az egyszerű eszme megvalósítása lehetetlennek tűnik, de hősiesen vívom Don Quijote-i harcomat. Ennek jegyében készült a fűszertartórendszer anno, és most ezek a mobiltartók is.

A cél az volt, hogy a lakásban a telefon egy fix, könnyen hozzáférhető helyen legyen, ahol zsinórtávolságon belül van egy konektor is. Az eredeti verzió kifejezetten töltéshez készült, az enyém lakáson belüli tárolásra. Vettem tehát egy megfelelő méretű flakont (egy samponos és egy kontaktlencse-folyadékos akadt a kezembe), egy ollót, papírt, és decoupage-ragasztót.

Ja, meg a szegecselőmet, mert mióta rájöttem, hogy van, azóta mindent ha kell, ha nem, szegecselek. (Ezt pl. tipikusan nem kell.) Szóval berajzoltam, kivágtam és ráragasztottam,

Kb. 20 perc volt a projekt a flakonok kimosásával együtt. A felfúrás tartott a legtovább, mert ahhoz a férjem is kellett.