A papírvékony réteslapokat sokáig kerültem. Könnyen törnek, szakadnak, tuti macerás velük dolgozni, különben is hajszálvékonyak, akkor meg minek? Aztán valahogy bekerült egy csomag a hűtőbe, és elkezdődött a kísérletezés, először a hagyományos almás, túrós, mákos, majd a szabad-a-pálya. Közben kiderült, mennyit bír el, mitől szakad, mit szeret, stb. És amit hátránynak gondoltam, abból előny lett: hajszálvékony, tehát hajlékony, változatosképp hajtogatható, azaz határozott és nagyon sokféle alakot lehet így adni gyümölcsöknek, zöldségeknek, húsos vagy sajtos keverékeknek. Csak ajánlani tudom: annak is, aki szeret a konyhában játszani, és annak is, aki soha a kezébe nem vett nyersen ilyet. Itt most egy meleg, egybensült ebédet fog keretezni: bemutatkozik a rétestorta.

Mindenféléből vállalom, hogy itthon legyártom a saját készítésű verzióját, a réteslap kivétel: semmiféle vágyat nem érzek, hogy ilyen, szinte átlátszó vékonyságú, nagy számú ívet állítsak elő, és tároljak a konyhában, kamrában, hűtőben. Úgyhogy ez nálam vásárlós. Bioboltokban egyébként létezik teljes kiőrlésű lisztből készült verziója, nagyon szépen viselkedik az is, csak kicsit kényesebb: hamarabb megpenészedik, néha bőven a lejárati határidő előtt is. (Ha valaki ilyet szeretne venni, vizsgálja meg alaposan a zacskóban a kiszemelt példányt, főleg a sarkoknál, és ha már megvette, használja fel mielőbb.) A finomlisztes változatnál ilyesmit nagyon ritkán tapasztaltam.

A réteslap esetében sem mindegy a minőség: hiába hirdeti a csomagolás, hogy kézzel húzott, ez nem garancia arra, hogy nem fog igen könnyen szakadozni például. (Némi kísérletezés után én az aldis változatnál kötöttem ki, ár/minőség arányban is csak jókat tudok mondani róla, de persze ezer más márka is működhet.) Jó tudni a réteslapról egyébként, hogy levegőn hamar kiszárad, ezért érdemes mindent előkészíteni, és csak az utolsó pillanatban kivenni a zacskóból, és akkor is száraz kézzel hozzányúlni.

A rudak után most éppen a tortaforma a kedvencünk: így eddig csak sós változatokban készült nálunk, és azért ajánlom, akár *gyors ebéd, vacsora kell*-helyzetekre, mert rohadt könnyű összedobni, érdekes a végeredmény, változatosan tölthető, hozzáillő salátával pedig komplett családi kiszerelés lesz belőle. Az alábbi változat viszonylag pénztárcabarát is, amennyiben a káposzta jelenleg az egyik legolcsóbban kapható zöldség, ezt itt a hús társasága ellensúlyozza némiképp, de széles a variációk tárháza.

Hozzávalók

1 fej hagyma
4 cikk fokhagyma
fél fej közepes káposzta

30-40 dkg darált hús
1 tojás

tejföl
étolaj vagy olvasztott kókuszzsír

1. A lereszelt káposztát a felaprított és olajon megpárolt hagymákra dobtam, és addig pároltam, míg világoszöldből enyhén barnás árnyalatúra nem váltott. Sóztam, majd borsikafűvel, őrölt borssal, őrölt köménnyel és őrölt korianderrel fűszereztem, majd belekevertem a darált húst. Addig pároltam, kavargatva, amíg átfőtt az is, majd a tűztől félrehúztam, és amikor kicsit kihűlt, beledolgoztam a tojást.
2. A lapokat letakartam egy konyhakendővel. A sütőformát kikentem az olvasztott kókuszzsírral, majd egy lapot belefektettem, és azt is átkentem az olajos ecset segítségével.
A szélei kilógnak, száradnak, töredezhetnek, de nyugi, a végén minden összeáll. 3-4 lapot fektettem így a formába, úgy, hogy az egyes rétegek kilógó sarkai ne egymásra, hanem egymás mellé kerüljenek.
3. Belekanalaztam a káposztás húst, és a széleket visszahajtottam a tortára:
További szabadon tépkedett lapdarabokkal fedtem be, miközben az ecsettel meg-megolajoztam a rétegeket. Az a jó benne, hogy tényleg bárhogy lehet szaggatni, a végén úgyis egybesül az egész.
A  tetejére némi olajjal összekevert tejfölt kentem.
Hát ez bizony ennyi. 20-30 perc alatt átsül.

További variációk * A spenótos rétestorta töltelékeként fagyasztott pürét vagy friss leveleket egyaránt be lehet vetni. Foghagymás, hagymás párolás után a spenótmasszába felkockázott fetát vagy juhtúrót, reszelt sajtot és 2 tojást érdemes keverni. A spenót szereti az őrölt koriandert, római köményt, egyszer próbáljátok ki ezzel a fűszerezéssel is. Sűrítőnek néhány kanálnyi zabpelyhet szoktam belefőzni a masszába.
* Zöldséges változathoz répát, zellergumót, petrezselyemgyökeret lehet összereszelni, és ugyanúgy hagymán megpárolni, majd szintén tojással keverni.
* Édesen az almás-mákost próbáltam ki, részben kockára vágott, részben reszelt almával, néhány kanálnyi zabpehellyel, illetve keményítővel.

Kb. 20 perc előkészülettel és fél óra sütési idővel számolva, 1 órán belül meleg étel van az asztalon. Külön előny, hogy evőeszközök nélkül, kézzel is ehető, a maradék jól csomagolható. A sütési idő alatt nyers zöldségekből összereszelt salátával kiadós főfogás.

Válasszatok tehát tölteléket, és süssetek rétestortát!

Témába vág még Változatos lepény maradékokból Egészséges, ropogós sült krumpli Gyors, házi csirkemájkrém