Kézbe vettük a Különös lények című könyvet, és nem tudtuk letenni: Anya, ez a könyv igazi meséről szól, nem úgy, mint a Kányádi - mondta a kislányom, és együltében háromszor végiglapozgatta, mindent alaposan szemügyre véve benne. És másnap nem hagyott élni, amíg el nem kezdődött a mese. Én titokban egy kicsit készültem: színezőt nyomtattam, rákerestem erre-arra, mert igazából engem is izgatott a móka.

A Két egér kalandjaiból a Különös lények című könyv (2490 Ft.) második fejezete a sárkányokról szól. Annak a legelső része a jó sárkányokról, a kínai sárkányokról.

Megtudtuk, hogy a kínai sárkánynak kilenc lényege van: teve fej, száztizenhét pontypikkely, sas karmok stb. Ez nagyon tetszett a lányomnak: milyen furcsa egy lény. Kezébe nyomtam hát gyorsan az előzőleg letöltött, színezhető kínai sárkányt:

Amíg színezte, rájött, hogy tulajdonképpen erről a sárkányról lehetne egy olyan verset írni, mint amelyik Graffalóról szól:

(...) Borzasztó a karma

 És az orra hegyén van egy rút szemölcse (...) 

(Julia Donaldson írta, Papp Gábor Zsigmond fordította)

Na, ezen a ponton összeült a család, apa is beszállt a versfaragásba:

Takarjuk el a sárkányt, vezényelt a lányom, és írjuk le elé a verset, hogy aki elolvassa, ne is sejtse, hogy néz ki valójában ez a barátságos fenevad, és lapoznia kelljen, hogy megtudja.

Amikor elkészült a mű, eszünkbe jutott, hogy Palya Bea CD-jén (Altatok) van egy sárkányos ének, a könyvben pedig hozzá illusztráció. Gyorsan fellapoztuk, és alaposan szemügyre vettük Szottfried Zsófia verzióját: vajon kínai vagy európai sárkány az övé?

Aztán még rákerestem egy sárkányokról szóló kínai mesére (A Főúr, aki a sárkányokat szerette), ezt is elolvastuk és jól megbeszéltük. Fél óra szünetet tudtam csak kikönyörögni magamnak ezután: folytathattuk a Különös lények olvasását a rossz sárkányokkal. De erről majd egy másik posztban.