A képtelenségek netovábbjának tűnik, hogy én ezt a fotelt átkárpitozzam. Az a kategória, amiről nem azt gondolom, hogy nem tudom, hanem eszembe nem jut, hogy egyáltalán tudhatom. Aztán netes bolyongásaim közepette a Kicsi ház kárpitozós bejegyzéseire klikkelek. Tegnap férjemmel – nyolc órányi munkával – megcsináltuk.


Ha valami vallomásfélét kellene tennem, akkor azt mondanám, hogy a magam részéről azért blogolok, amit Szentgyörgyi Kata, a Kicsi ház bloggere nálam most elért:

• ötletet adott;
• vágyat keltett bennem, hogy én is akarjam; 
• elhitette velem, hogy meg lehet csinálni; 
• és eljuttatott a sikerélményig. 

Pedig bevallom, olvasgatás közben gyanút fogtam, hogy nem olyan egyszerű, ahogyan a leírásból tűnik, mert lassan kiderült, hogy Kata egy ideje rendszeresen jár egy kárpitoshoz, hogy tanuljon tőle. Féltem, hogy csak az ő professzionalizálódó nézőpontjából olyan egyszerű a procedúra. Tévedtem. Tökéletesen működött az útmutatója.


Beszereztem néhány szerszámot (5000 Ft értékben). A szögkiszedő (kecskelábas szegkihúzó) és a tűzőgép tényleg nélkülözhetetlen. Kata ugyan ajánlja beszerezni a kapocsszeg-kihúzót is, de nekem a kapocsszegek egy sima csavarhúzóval simán kijöttek, erre tehát nem volt szükség. Mázlim volt viszont a tűzőgéppel, mert e hét vasárnaptól Lidl-ben 2000 Ft a kárpitozásra is használható tűzőgép.

Volt tehát egy kissé lerongyolódott fotelem, amit azért rakosgatok évek óta, mert egyébként kényelmes, és tudom, hogy új ruhában jól is nézne ki, de a kárpitoztatás nem olcsó mulatság. Most tehát nekiestünk: leszedtük a régi kárpitot, kitisztítottuk, pótoltuk benne a szétfoszló szivacsot benne, és szegecseltünk, tűztünk. Teljesen rákattantunk a munkára, hihetetlen sikerélményt és örömet okozott. És ebben az a vicc, hogy amikor olvastam Katánál, hogy ő hogyan szeretett bele ebbe a képtelen műveletbe, csak mosolyogtam rajta, hogy nahát, milyen marhaságok tudják beszippantani az ember lányát.

Engem is.

Témába vág
Teáscsésze a falon
Felmenők a falon
Ikeahack: madarak az ajtóban