Művészeti mókák gyerekeknek sorozatunkban olyan foglalatosságokhoz adunk ötleteket, melyek során színekkel, formákkal tanulhatnak meg találékonyabban bánni az óvódás-korúak is. Ennél a művészeti mókánál engem is elkapott a gépszíj: kőbabákat és agyagbabákat gyártottunk.

A japán kokeshi babák hagyományosan olyan egyszerű testfelépítésű, néhány minimál arcvonással egyénített, kézzel készített, pár centi magas, színes fabábuk. Stilizált törzsükhöz nem tartoznak látható kezek vagy lábak: ezeket a jellemzően piros, fekete (ritkán sárga) színű, csíkos vagy virágmintás kimonó takarja el.

(A kokeshi-forma egyesek számára talán felidézheti a szintén fából készült matrjoska baba egészen más stílusjegyekkel felruházott, lekerekített alakját.)

[caption id="attachment_6168" align="alignnone" width="600"] Forrás: Studio Kotokoto[/caption]

A több mint 400 éves, népművészeti babákat azóta agyagból, fémből is készítik, illetve számtalan formában popposították.

(Magyarországon most éppen a szuvenírkedvenc  Kimmidoll márkanéven érhetőek el).

[caption id="attachment_6167" align="alignnone" width="600"] Popposított kokeshik. Forrás: crunchyroll.com[/caption]

Stilizált, egyszerű formájuk teszi őket kedveltté a gyerekek (na jó: főleg lányok) körében is, és éppen ilyenként tudják a kisebbek is könnyen megrajzolni, illetve „felöltöztetni” őket. Igaz, hogy a legtöbb kokeshi női alakot idéz fel, de vannak férfi-kokeshik is, illetve gyerekekkel is meg lehet próbálni a maszkulin egyénítést.

Nálunk néhány éve alakult családi kokeshi-rajongói klub, gyűjtjük, rajzoljuk, festjük, vágjuk, hajtogatjuk, farsangi jelmezbe képzeljük őket. Nagy sikert aratott az üres forma kiszínezése, egyénítése: a lányok az A4-es lap méretű, előre megrajzolt, egyszerű körvonalat szemmel, szájjal, színes kimonóval egyénítették, töltötték ki, végtelen számú változatban.

 

Aztán kaptunk egy csomag levegőn száradó, fehér gyurmát: elég hamar eldőlt sorsa, kis törzseket mintáztunk belőle.

Majd kiszáradás után festettünk: a kisebbek csak az alapszínt, vastag ecsettel, matt akrilfestékkel, majd ennek is a megszáradása után vastagabb, illetve vékonyabb hegyű fekete vízhatlan, permanens filcekkel következtek a precízebb arcvonások és kimonó-dekorálás.

 

Egy Duna-parti séta után, a zsákmányolt tenyérnyi fehér, sima, ovális kavicsokkal játszottuk el ugyanígy.

És ha már készen vannak: mit lehet csinálni ezekkel a színes, festett agyag- és kőbabákkal?

 

Hát például matatni, mesélni, dünnyögni, bábozni.

 

Meglepően sokáig matatni, mesélni, dünnyögni, bábozni.

 

Vagy ajándékba adni – hogy mások is tovább matassanak, meséljenek, dünnyögjenek hozzájuk, vagy bábozzanak velük.

 

Jó babázást kíván,

mimimo