Nyakig vagyunk a befőzési szezonban, de bármennyire is újraéledt a házi lekvárgyártás hobbija, nem mindenkinek elég nagy a konyhája, kamrája, van ideje, alkalma, hogy jól feltöltse a polcokat az ilyenkor lehetséges üveges menőségekkel.  Az alábbi dzsemek friss nyári gyümölcsök besűrítésével, hidegen készülnek, mindenféle macera és mesterséges adalékanyag nélkül. Ha jó érettek a gyümölcsök, édesítésre nincs is szükség, a sűrítés munkáját pedig minden esetben egy-egy magféléség végzi el. Az így készült, mennyei dzsemek a friss gyümölcsök ízét, zamatát változatlan formában őrzik, viszont értelemszerűen nem állnak el hónapokig a kamrában.

Hozzánk most éppen óriási, mézédes és lédús barackokból érkezett nagyobb szállítmány, így ezekből készült nyári dzsem, háromféleképpen is. A chia-mag jótékony, és mellesleg zselésítő, hatásáról egy ideje már sok helyen lehet olvasni, édességekbe gyakran nyers, vegán pudingok készítésekor kerül. Ilyen körítésben találkoztam én is vele a hazai nyersétkezés nagyasszonya, Lénárt Gitta blogján, ahol már ő is kiemeli az elkészült finomság lekvárszerű állagát. Továbbgondoltam: mivel lehetne még sűríteni, főzés nélkül – örömmel jelentem, a két hete folyamatosan végzett tesztek jól sikerültek, így készültek el a nyári házi dzsemek, két újabb módon is.

A háromféle mag: vagy-vagy értendő, de kísérleteztem a keverésükkel is, erről majd később.

Hozzávalók minden esetben:

2 nagyobb, érett őszibarack  (mag nélkül kb. 25 dkg),

amit előbb héjastul felaprítottam.

Majd botmixerrel éppen csak meglegyeztem, hogy maradjanak benne nagyobb darab gyümölcsök is.

Ezek után egy kevés citromlevet facsartam bele, hogy jobban kiemelje a gyümölcs ízét, frissebb legyen az összhatás, no meg, hogy ne barnuljon túl sötétre a barack. Ezen a ponton lehet még mézzel édesíteni. Extraként a házi vagy bolti, 100%-os őrölt vaníliát ajánlom még bele, elképesztően finom lesz tőle a dzsemünk.

Ezek után három különböző módon folytathatjuk, attól függően, hogy milyen magunk van éppen otthon, melyik változat a szimpatikusabb, testhezállóbb.

1. Chia-maggal

Az azték zsálya magja eléggé szuperül fel van szerelve mindenféle jóval (ásványi anyagok, protein, antioxidánsok, omega 3, rostok), ezen kívül kalóriatartalma igen alacsony, és rengeteg nedvességet képes felszívni (itt lehet róla bővebben olvasni).

A negyed kiló barackhoz 1-2 kávéskanálnyit adtam, alaposan összekevertem, és hűtőbe tettem. Pár óra múlva érezhetően zselésebb, könnyen kenhető lett a keverék állaga, a kis magok felszívták a nedvességet, és szépen elvegyültek a narancssárga-piros barack-masszában.

A végeredmény tehát egy könnyed állagú, a gyümölcs eredeti ízét semmilyen érezhető formában nem befolyásoló, alacsony kalóriatartalmú, rostdús, dzsemre emlékeztető keverék. Az ízében erőteljesen érződik a friss barack íze, zamata, egyszerűen pompás! Chia-magot bioboltokban, vagy Budapesten a Fővám téri Ázsia-boltban vehettek.

2. Lengmaggal

A szintén zselésítő hatású lenmag Omega 3- és rosttartalmában hasonlít a chia-magra, de kalóriatartalma lényegesen magasabb (bővebben itt). Egyes vegán ételekben (sütik, palacsinta) gyakran tojás helyettesítésére használjuk, 1 tojás = 1 evőkanál őrölt lenmag + 2-3 kanál víz arányban.

Az arány hasonló: a 25 dkg aprított barackmixbe másfél-két kávéskanál lenmagot kevertem, és néhány órára (egy éjszakára) hűtőbe tettem.

A lenmagos dzsem állagában és ízében érezhetőbb a lenmag karaktere, de kellemesen lédús, mégis kenhető a végeredmény, amivel teljesen elégedett vagyok. Akit zavarnak a chiánál nagyobb magok, őrölt lenmaggal is dolgozhat. Ez a változat egyszerűbb és olcsóbb megoldás, mivel lenmag már minden nagyobb élelmiszerboltban kapható, lényegesen olcsóbb áron, mint a chia-mag. A magasabb kalóriaérték mellett azonban nekem a jótékonyan telítő, és emésztést könnyítő hatása miatt rokonszenves.

3. Útifű maghéjjal

Az útifű maghéj egy másik olyan szuperétel, amely különféle kedvező bélrendszeri hatása mellett zselésítő hatású. 85%-os a rosttartalma és alacsony a kalóriatartalma, és ezen felül tisztító, emésztést könnyítő hatásával jeleskedik, kúraszerűen alkalmazva szinte kisepregeti a bélbolyhokban lerakódott felesleges anyagokat (további érdekességek itt).

Ha közelebbről megnézzük, a kis magok héját látjuk, nyersen:

Amelyek később a dzsemben szemmel láthatóan felszívják a nedvességet.

Eltérően viselkedik a chia- és a lenmagtól: ahogy belekeverjük a gyümölcsmixbe, szinte azonnal elkezdi besűrűsíteni, ami idővel, némi pihentetés után még erőteljesebb lesz. 25 dkg barackmixbe bőven elégnek bizonyult a másfél kávéskanálnyi adag.

A friss, jó minőségű útifű maghéjnak kellemes, enyhén mezei virágokra emlékeztető illata van. A nedvességgel együtt egy kissé magába szippantja a barack édességét  is, ezért ebben az esetben erőteljesebben kellett utólag mézzel édesíteni, illetve egy csipetnyivel több vanília illett bele, de ennek a változatnak lett a legjobb a „tartása”, ez volt a legkönnyebben kenhető.

Ha valaki megteheti, próbálja ki mindhárom változatot, érezzen rá egyenként a magok ízére, viselkedésére, és aztán maradjon valamelyiknél – vagy, felváltva, mindháromnál, esetleg a keveréküknél. (Nekem egyébként a chia/útifű fele-fele arányú használata jött be a leginkább.) Azon kívül, hogy az a „hamar készül-hamar fogy” fajta, mindegyik más-másképpen egészségesebb és jótékony, mint amilyenek a főzött, cukorral édesített gyümölcsdzsemek lehetnek.

A lényeg tehát, hogy hűtőben tároljuk, és 2 hétnél tovább ne tartsuk, vagyis nem érdemes egyszerre nagyobb adagot készíteni. Sütikbe, joghurtba, zabkásába, palacsintába ugyanúgy kenhető, keverhető, mint a főzött dzsemek, lekvárok. Ha túl hígnak találjuk, bármikor kicsit besűríthetjük, vagy édesíthetjük.

Nálunk óriási reveláció volt, hogy így is lehet gyümölcsöt enni reggelire, vacsorára. Eper, áfonya, hmmm. És az őszre, télre gondolva: szilva, körte, alma, narancs, banán – folytassátok a sort, nem beszélve az ízesítésekről: citromfű, menta, fahéj...

Jó étvágyat kíván,

mimimo

Tetszett? Lájkold és oszd meg itt ↓ Köszönjük!