A flódni mindig egy olyan „elérhetetlen” sütinek tűnt számomra, amit csak cukrászdában vagy vendégségben szokott enni mindenki – nagyon-nagyon macerás, tartották fel a kezüket, akiket kérdeztem, hogy otthon szokták-e sütni? Örömmel jelentem, lehet izzítani a tűzhelyeket: ha így készítitek, rekordidő alatt megvan, és mivel csupa egészséges hozzávaló van benne, finomított cukrot pedig egyáltalán nem tartalmaz, hozzáadott zsiradékból is csak minimálisat, bátran be lehet illeszteni akár fogyókúrába is. Az íze pedig... gazdag, testes, egyszerre sokféle – egyszóval mennyei. Íme:

Bár biztos, hogy a főváros nagyobbik pontjain nemzeti műsorokba/programokba botlunk majd, azért akad egyéb program is, ne tessék aggódni. És egy jó hir: a múzeumok állandó kiállitásai a nemzeti ünnepeken ingyenes látogathatók mindenki számára, ezért nem is lesz most külön gyűjtés, hová lehet családilag ingyen menni. Kokárdát ne feledjétek!

 

[caption id="attachment_5463" align="aligncenter" width="570"] kép innen [/caption]

Korábbi, és hamarosan jelentkező cikkeinkben is rendszeresen felmerül a palánta-nevelés kérdése, és többen is jeleztétek azóta, hogy részletesebb gyakorlati megközelítéssel, részletesebben is szeretnétek megismerkedni az eredményes palántanevelés titkaival. Ráadásul most a legaktuálisabb is a kérdéskör kitárgyalása. Mai posztunkban tehát szeretnénk veletek megosztani a legpraktikusabb palántanevelési módszereket és technikákat.

Bihari Balázs és Halász Krisztián vendégposztja (Valeyrac Exotics)

„Cseppet sem hiszek a véletlenben,  abban viszont annál inkább, hogy a dolgoknak eljöhet az ideje, amikor megfelelő energiák robbannak hozzá.

 Az úgy volt, hogy pont blaggerrel cseverésztünk, hogy mennyi kis praktikus ötletünk van, valahogyan meg kéne osztani. De, mondom, egyedül nem írnék blogot, pedig már a neve is megvan: Időtetrisz. Na akkor jött az ő elsöprő lendülete: azonnal írjunk együtt blogot! Másnap puszedli írt: figyi már, nem írunk együtt egy blogot? Egyedül nem menne, de együtt tudnánk vinni. Itt már csak csendben mosolyogtam. Aztán blagger jelezte, hogy mimimot is muszáj lesz rádumálni a dologra. Rádumálta.

Ez volt 2012 májusában, azóta együtt tetriszezünk, most már veletek is.”  (sugarcandy)

Kik írják az időtetriszt?

blagger (móka, drámajáték, tárgy)

Blagger vagyok. Ha valami eszembe jut, megcsinálom. Azonnal. Mióta a blog van, sajnos még több dolog jut eszembe, és még inkább megcsinálom. Azonnal. Felfúrom a nagymamám teáscsészéjét a falra, átkárpitozom Teri néni fotelét, alakváltoztatós bábot tervezek, játékokat írok receptre. Közben jól érzem magam, a család jót mulat, a háztartásunk zöldül. A gyerekek csak azt utálják, hogy mozdulatlanul kell pózolniuk időnként  a legizgalmasabb csontváz-kirakózás vagy éppen a „jó éjszakát!”-játék közepén. De ennyi elviselhetetlenkedés egy anyától belefér.

 

sugarcandy (gyerekmóka, ajánlók, kimenő)

A gyerekszórakoztatás az internetnek (is) hála kimeríthetetlen. Kincseket keresgélni ebben a végtelennek tűnő infótengerben remek móka: szuper kipróbálni és aztán megosztani, hátha másnak is kincset ér. Jótékony hozadéka az egésznek, hogy idővel jönnek a saját ötletek is. Kedvelem az egyszerű megoldásokat a hétköznapi dolgokban, legyen szó kajáról, ruhajavításról, játékkészítésről, szórakoztatásról vagy lehetőség szerinti zöld életről.  A tudatosságot ezekben egyfajta erőnek érzem: a sokadik megoldás után már nem is kérdés, hogy mindenre van megoldás.

 

mimimo (kaja, tárgyak, recycling)

Úgy alakult, hogy nálunk most a konyha az egyik legjobb játszótér, és a kukabúvárkodás az egyik legbiztatóbb, játékkal vagy barkácsolással végződő kezdet. Szeretem kitalálni, hogy mi legyen az ebéd, és örülök, ha nem rendeltetésszerűen lehet használni tárgyakat, anyagokat. Ha nem ezt csinálnám, akkor országról országra utaznék, ruhákat meg tárgyakat terveznék, és recepteket rajzolnék. Azt bírom az időtetriszben, hogy el tudja ültetni a bogarat a füledbe, miszerint mindenre lehet saját, frappáns házi megoldásod, és ehhez konkrét eszközöket, ötleteket is ad a kezedbe.

 

puszedli (móka, zöld takarítás, recycling)

Puszedli vagyok, egy jelenleg 2 és fél éves gyerkőc anyukája. Hiszek abban, hogy a gyerekeken keresztül változtathatunk a világon, ezért fontos, hogy ne egy fogyasztáscentrikus, eldobható, instant világ képét közvetítsük a kicsiknek. Tanuljuk, tanítsuk meg, hogyan lehet egy újabb fröccsöntött műanyag izé megvásárlása nélkül játszani, alkossunk együtt a gyerekkel, használjuk a körülöttünk lévő, szemétnek csúfolt alapanyagokat, csináljunk klassz, egészséges kajákat. Zöldtakarítok, játékokat fabrikálok, igyekszem újrahasznosítani, kaját, tárgyat, bármit, és minél több dolgot saját kezűleg megcsinálni.

Hihetetlen színekben pompázhat, gyümölcsein üzenetek az ünnepeltnek. Személyre szabott papírfa ajándékba.

Gyerekkel azért jó barangolni Budapesten, mert egészen más szemmel látod a várost. Egy paternoster, egy megfelelően csúszó korlát vagy két egymásra néző tükör varázslatossá teheti a kötelező köröket. Sorozatunk első részében a Bartók Béla 33-ról, a medencében csücsülő asztalokról és a gellérthegyi csúszdákról áradozunk. Egy útvonal, másfél órás program, 500 méteres táv. Néhány rejtvény , egy-két csoda és a csúszdák - felnőtteknek is.

[caption id="attachment_5298" align="aligncenter" width="600"] A fedett csúszda felnőtteknek is kötelező...[/caption]

 

Szóval  a Bartók Béla 33-ra a Lásd Budapestet! blogon bukkantam. Mivel felkészült voltam, kislányomnak már előre megmutattam a homlokzaton található füzéres női alakokat, hogy őket keressük.

Kislányom sikítozott az örömtől, amikor megtalálta a szobrokat. A Bartók Béla 33 zárva volt, így becsengettünk a bélyeges nénihez, aki meglepődött, de aztán örömmel fogadott bennünket, és azt mondta, gyerekes bélyegcsomagjai is vannak. Megcsodáltuk  a kínálatát (ciki, de a kislányom a múlt hétig nem tudta, hogy mi az a bélyeg...) A bolt tematikus kínálatából pedig kerülhet a lurkóknak valami érdekesség (450 Ft egy csomagnyi): focis, gombás, vonatos sorozat...
És ha már bebocsátást nyertünk, körülnéztünk a titkos házban. A legszembetűnőbb és izgalmasabb a kertben a lépcső, amire sajnos nem lehet fölmenni. Viszont egykori gazdag házról van szó, érdemes a gyerekekkel egy-két dolgot megkerestetni:

a) nézzék meg a lépcsőket, és mondják meg, honnan tudható, hogy egykor piros szőnyeggel volt beborítva! (a lépcsőkön megtalálhatók a fém bütykök nyomai, amelyek a szőnyeget tartották)

b) a nézzék meg a burkolatokat: hányfélét számlálnak meg? vajon melyik lehetett a legdrágább? (szembetűnő a márvány burkolat a lépcsőházban)

c) keressenek varázslatos ablakokat! (ha nem tudunk beljebb menni, az ólmozott üveg ablakok látszanak az udvarból is)

d) hátul (a bélyegesnél) van az istálló: vajon átfér-e a ló a ház bejáratán?

[caption id="attachment_5296" align="aligncenter" width="600"] Bütyök a lépcsőn a szőnyeg rögzítésére[/caption]

Ha mindent megnéztünk, irány a Gellért tér felé a Kemenes utca 10! Ahogy megyünk fel a Kemenes utcán, már jobb oldalon jól látszanak a  fürdő medencéi, bal oldalon pedig egyelőre még csak ugyanazt a falat látjuk, és hopp, egyszer csak kiderül, hogy víz helyett asztalok vannak a bal oldali medencékben:

[caption id="attachment_5293" align="aligncenter" width="600"] Pagony (Balkányi László fotója), Kemenes utca 10.[/caption]

A tavaly nyílt Pagony még zárva, de tavasszal nyílik újra, gyerekekkel kihagyhatatlan élmény a medencében üldögélés - ha csak egy kukucskálás erejéig, akkor is megéri.

Utunkat a csúszdapark felé vettük, azaz megkerültük a fürdőt, és az első adandó alkalommal fölkanyarodtunk a Gellérthegyre. És itt, pontosan a fürdő fölött bújik meg az öt csúszdából álló csúszdapark (kisebb, mint a Hajógyári szigeten lévő, viszont ha ez esik útba...).

Az az igazság, hogy már elég sokat voltunk ott, mégis képes vagyok eltévedni, ezért mindenkit arra buzdítok, hogy kérdezősködjön, ha nem találja elsőre, mert jól megbújik az utak és lejtők között a hely.

Ha nekiindultok, olvassátok el a Lásd Budapestet! vonatkozó bejegyzését a Bartók Béla 33-ról, hogy felkészültek legyetek. Ja, és írjátok ide mindenképp, hogy nektek is bejött-e a túra.

Témába vág:

Földalatti vasúti múzeum a Deákon

 

Tavaszodik szépen, rügyeznek a fák, előkerültek az ibolyák, reméljük, mindenki sok időt tölt a szabadban - sajnos még mindig nem igazán találtunk túl sok szabadtéri programot (ha találtok, ismertek, küldjétek bátran az idotetrisz @ gmail. com cimre, de bármilyen programot megköszönünk), ezért most is többnyire benti, ám igen klassz programok állnak itt az ajánlóban, szórakozzatok jól!

 

Hol lakik a kisvakond? Egyértelműen a vakondtúrás tortában. Amit nagyon egyszerűen is elkészíthetünk: ez a változat liszt-, tojás- és cukormentes, és nem a sütőben, hanem kizárólag a hűtőben „készül”. A hozzávalók száma sem éri el a 7-et, azt viszont most is ki kell várni, míg lehűlnek és összeállnak az emeletek. Cserébe viszont napról napra egyre finomabb lesz, merthogy annyira kiadós, hogy – bármennyire finom is – szinte biztosan nem fog elfogyni első alkalommal.

Kedden éjfélkor lezártuk a játékot, köszi a részvételt, megosztásokat, kommenteket. Megvan a nyertes, aki újdonsült birtokosa lehet ennek a kézzel készített szépséges baglyos táskának.

Dobpergés........a nyertes nem más mint a 6. kommentelő, azaz

Edi Puszedli

Gratulálunk,, és egyben kérjük, hogy jelentkezz az idotetrisz@gmail.com címen, hogy megbeszéljük az átadás részleteit.

Ha a nyertes 5 napon belül nem jelentkezik, újrasorsoljuk a táskát!

A Manka Műhelynek, Pszota Mariannának nagyon szépen köszönjük a felajánlott nyereményt és további sikeres alkotást kívánunk! Egyébként itt találjátok a Manka Műhely boltját a Meskán!