Elég nagy csapás, ha kiderül valakiről, hogy nem bírja a tejet, legyen az kicsi vagy már rég tejeskávé-függő felnőtt. Vannak alternatívák persze, igaz, megközelítőleg sem hasonlítanak ízükben vagy állagukban a tejhez (persze ez érvényes elég sok, hivatalosan tejnek nevezett löttyre is), de sebaj, a néhány lehetőségből csak bejön valamelyik. Zabtej, rizstej, mandulatej, kókusztej, szójatej, kb. ezek a könnyen elérhető tej-utánzatok és naná, hogy méregdrága mindegyik, nagyjából 500-900 Ft/l között mozog az áruk lelőhelytől és típustól (bio, nem bio) függően. Az első négyet megpróbáljuk házilag előállítani, kezdve a zabtejjel.
A boltinak elég könnyű megszokni az ízét, állagát, így leginkább ahhoz hasonlót próbálunk előállítani, figyelembe véve azt is, mit tartalmaz a bolti..
Egy ún. nyers (főzés nélküli) és egy főzéssel készült zabtej a teszt két főszereplője. Ezekbe a boltihoz képest nem került keményítő és pl. sáfrányolaj sem (talán ezek hiánya miatt nem is lett olyan – most biztos nem árultam el nagy titkot: ezekkel a módszerekkel nem igazán lehet reprodukálni a boltit). Az egy kanál cukor/méz és a csipet só kihagyása gyakorlatilag tönkreteszi mindkettőt, ezektől viszont éppen iható lesz.
Hozzávalók:
zabpehely
tisztított-
vagy ásványvíz
só
cukor vagy méz
valamilyen hidegen sajtolt olaj
Zabtej főzés nélkül: a zabpelyhet (a receptben zabot írnak eredetileg, de az egyszerűség kedvéért pehellyel készült ez is) kétszeres mennyiségű vízben áztassuk be éjszakára, majd adjunk hozzá még annyi vizet, amennyit felvesz, majd turmixoljuk és szűrjük. Egy kanál hidegen sajtolt, nem markáns ízű olajat tegyünk bele (pl. szőlőmagolajat, nekem ez volt itthon, olívával is próbáltam, de túlságosan érződik az íze).
Zabtej főzve: a fél dl zabpelyhet fél liter vízben főzzük szét (kevergetni nem árt, mert odakozmál és aztán elforr a víz). Jöhet a turmixolás, utána a szűrés, végül öntsük fel annyi vízzel, amennyivel még sűrű marad, érdemes megint turmixolni, aztán összeforralni a sóval, cukorral és az olajjal.
Talán a főzés nélküli egy hajszállal ihatóbb, bár a tejeskávéhoz valahogy furcsa, mert egyszerűen nem egyenletesen sűrű a lé. Szóval iható, de a várakozáson bőven alulteljesített. Hiába lett így hihetetlen alacsony a bekerülési költség, nem olyan, mint a bolti. Ha belekerül valamibe, akkor nincs vele gond: turmixokat lehet vele készíteni, ahhoz teljesen jó az állaga és palacsintához is rendben lesz. Úgy tűnik a környezetemben, hogy a max. két-három év körüliek isszák meg ezt is, meg a boltit is, de ha egyszer igazi tej közelébe kerülnek, nem biztos, hogy hajlandóak lesznek ilyenre átállni, vigyázat.
A bal oldali a bolti, a jobb oldali a saját, főzött verzió, a színük sem ugyanaz
Mindent összevéve a teszt nem volt hiábavaló, de sajnos nem is kielégítő az eredmény. Ha valakinek van erre tuti módszere, ossza már meg velünk, lehetséges, hogy a receptekből hiányzik valami adalék vagy valamilyen állagjavító metódus.
A maradék zabpehelyből lehet még porridge vagy serpenyős müzlireggeli is, semmiképp ne dobjuk ki.
