Szürke ég, szürke latyak, szürke-fekete ruhák, 4 körül sötétség -- így néz ki egy átlagos januári nap (persze ma, amikor hatásos lehetne ez a poszt, ragyogó napsütés van, na de sebaj). Ilyen időben különösen hálát lehet adni a Színes város projektjeiért, a Gerillakötőknek, a fényfestőknek (sajnos csak decemberben volt a Telekom-székház ilyen módon színesítve). Mi magunk is próbálkozhatunk effélékkel, momentán kicsiben: szedjük elő a nyáron, ősszel összeszedett kincseket és játsszuk el, hogy most mi vagyunk a tervezők: fessük át őket tetszés szerint, ha ezek éppen szürkések, barnásak, homokszínűek. Persze semmi különös nincs ebbem a mókában, de talán kicsit terápiás jellege lehet szürke napokon.

Jótékony hatása, hogy szöttyögés közben előkerülhetnek a gyűjtögetés közbeni sztorik, jó eséllyel jön egy emlék a nyaralásról, a melegről, a vidámságról. Festés közben fel lehet fedezni magukat az anyagokat, főleg, ha eléggé különbözőek: a termés kicsit magába szívja a festéket, a kő nem, de mégis teljesen befedi, a csigaházra valahogy még másképp ragad a festék (ebben az esetben akrilfestékkel játszottunk).

Az anyagok textúrája nagyon különböző és elég erős, talán a képeken is látszik, hogy a festéstől sem tűntek el a csigaház redői, a termések göröngyei:

Egy laposra csiszolódott kavics pedig meg tudja adni azt a nagyjából egyenletes felületet, amire kábé formákat is lehet egy megfelelő ecsettel felvinni.
Aztán jöhet a játék: a termés bemászhat a csigaházba, a csigaház lehet a babaház dísze, a kavics papírnehezék stb. Ti miket festenétek be?