Anya nézd, mennyi gyerek veszett el!- nézegeti a kislányom a tejesdobozon az arcokat. Olvasni ugyan még nem tud, de hál' istennek mama felvilágosította. Még a dátum is ott van, hogy pontosan mikor tűntek el. A barátnőm ugyancsak ötéves fia meg a Krisztus ábrázolásoknál akadt el: hogy folyik a vére! és tényleg odaszögezték? Ijesztő történetek, amik elől nincs menekvés. De viszonylag egyszerű gyógyír van rájuk.
[caption id="attachment_4600" align="aligncenter" width="500"]
fotó: Cseres - Gergely Zsombor[/caption]
Némi kreativitás kell a szülő részéről hozzá, de ha megvan az ötlet, pillanatok alatt hat a pirula. A gyerek (meg a felnőtt is) történetekben gondolkodik. Mindkét fenti esetben valami rémisztő sztori sejlik fel - feloldozás nélkül. Ezek a kimondatlan, de felrémlő történetek a gyerek számára a legszörnyűbbeket idézik: el lehet tűnni, és az otthon biztonsága nélkül bolyongani a világban; illetve bántalmazva, halálra csúfolva lenni. Ezek a történetek azonban egy-egy jól irányzott mesével könnyen átírhatók.
Én - barátnőm tanácsára - az elveszett bárány történetét kaptam elő, és meséltem el esti meseként, amikor már negyedszer tért vissza a tejes doboz témája a héten. Nem mondtam semmit, csak egy viszonylag alaposan kidolgozott változatot kikerestem a netről, és elmeséltem. És lássatok csodát, azt hallom másnap a családi összejövetelen, hogy kislányom vezénylete alatt öt gyerek kóborol elveszve a lakásban, majd hirtelen hazatalálnak, és hosszasan lapogatják egymást örömükben: "Hol voltál? De jó, hogy megvagy, olyan boldog vagyok!"
A játék kb. háromnegyed órát tartott, azóta nem esik szó az elveszett gyerekekről (bár ügyelünk, hogy az ominózus tejesdoboz egy ideig ne kerüljön a lakásba). Hogy mi történt tulajdonképpen? A furcsa, ijesztő, kidolgozatlan történet kidolgozódott - más hangsúlyokkal. Az elveszett bárány története sugallhatta a megtalálás lehetőségét, a gyerekek spontán játéka pedig alaposan kidolgozta ezt a mozzanatot.
A barátnőm esetében a gyerek - hosszú hetek munkájával - de maga oldotta meg ugyanezt a feladatot. Addig - addig érdeklődött a keresztre feszítésről, amíg meg nem találta a maga számára megnyugtató (érthető, biztonságot adó, elfogadható) elemeket a történetben. Istent Jézus apukájaként interpretálta, aki vigyáz Jézusra, és tudja, hogy mi fog vele történni, és azt is tudja, hogy utána együtt lehetnek odafönt az égben. Azaz: a biztonságot nyújtó apakép mentette itt meg Bálintot a szorongásoktól. (Remélhetőleg.)
Szóval tudom, máskor konkrétabb szoktam lenni (Játék receptre #1, Szülinapi játékok, Tudd meg, mi történt az óvodában), de a dolog jellegéből adódóan, most azt tudom mondani: ha valami beakad a gyereknek, keress a sztorihoz ugyanazokból az elemekből építkezően egy ellenmesét. Vagy segíts neki megtalálni a megfelelő sztorit. (És ne azzal hessentsd el, hogy de hát ez nem is történhet meg veled.)
Témába vág:
Szülinapos ünneplős játékok - előkészület nélkül
Mi történt az oviban? - így tudd meg!
