Bejgli előtt, mellett, után bizonyára minden családban megvannak a hagyományai az egyéb sütiknek is. Nem tudom, a gyümölcskenyér ezek között volt-e, de nem kizárt, hogy mostantól esetleg bekerül. Ezt a receptet már rég bejárattam, amikor rádöbbentem, hogy tulajdonképpen a karácsonyi gyümölcskenyér megfelelője. Igazi mindentbele, jolly joker, kamarakifosztós, év közben is megsegítős, három alaphozzávalós egyszerűség, amit a végletekig lehet variálni, és nem nagyon lehet elrontani.

Ennek a sütinek a születését megint az a konyhai (már-már gasztro)minimalizmusom ingerelte, hogy hogyan lehetne úgy leredukálni egy süteményt hozzávalóit, hogy az egészséges, egyszerű, ennélfogva gyorsan előállítható, és nem mellesleg továbbra is sütemény maradjon. Ezzel a végeredménnyel maradéktalanul elégedett vagyok, mert, jelentem: sikerült. Cukormentes, rostdús, pár perces az előkészület, sokféleképpen elkészíthető, hozzávaló pedig általában mindig akadhat otthon.
Hozzávalók 17 dkg teljes kiőrlésű liszt (zabpehellyel, zabkorpával szoktam vegyíteni)*
2-3 kiskanál sütőpor
0,5 kg aszalt gyümölcs (vagy csak szimplán: mazsola)
0,3-0,5 dl gyümölcstea (vagy gyümölcslé, vagy tej)
fűszerek ízlés szerint (fahéj, vanília, nyers kakaópor, stb.)

* Ha a lisztet zabpehellyel, -korpával keverjük, indokolt lehet a több tea vagy gyümölcslé.

Lényegében nem történik más, mint hogy a nedves hozzávalókat nagyvonalúan a beáztatott aszalt gyümölcs, a száraz hozzávalókat pedig a sütőporos liszt képviseli. A motor a sütőpor: ettől áll/sül össze sütivé a massza. A teába (vagy almalébe, vagy a kettő keverékébe) egy éjszakára beáztatom az aszalt gyümölcsöt, ami jelen esetben, kifejezetten az ünnepekre készülve vörösáfonya, sárgabarack, szilva, füge, mazsola (és némi trópusi maradék) volt. Ha erre már idő nincs, akkor egyszerűen kicsit felrotyogtatom a teával, anélkül, hogy túlságosan lefőne a leve (ha igen, pótlást kap).

 

Amikor a gyümölcsök szépen kinyílnak, megduzzadnak, egyszerűen hozzákeverem a sütőporos lisztet.
Nem kell aggódni, a szmötyi nem lesz túl folyós, bár ha nehéz keverni, akkor némi gyümölcslével még rá lehet segíteni. A cél az, hogy jó kényelmesen át lehessen keverni a lisztet, átjárja a lé, és egyenletes, lágy masszát kapjunk. Pár sütés után mindenki kitapasztalhatja, hogy mi az ideális, pontos mértékegységeket ugyanis azért nem lehet mondani, mert az aszalványok puhasága, a folyadék sűrűsége, fajtája, stb. mind mind befolyásolja a végeredményt.
Ezt már csak benyomogatom a tetszőleges formába, és mérsékelt lángon 45-60 percig sütögetem. Meg lehet nézni, hogy a beleszúrt fogpiszkálóra ragad-e még valami -- ha nem, nyertünk.

A sarkon leskelődő karácsonyra való tekintettel én a masszát némi fahéjjal és nyers kakaóporral, illetve 100%os narancsaromával cifráztam, de ugyanígy reszelt narancs-, illetve citromhéjjal, netán csokidarabkákkal, esetleg durvára tört dióval is lehetett volna, illetve az áztatólébe vörösbort, netán rumot csempészni, attól függően hol fognak landolni a majdani szeletkék.

Ha valaki ehhez még valami csokis mázt is szeretne, az például a túrórudikrém banános-kakaós csíkját próbálhatja ki hozzá.

Hűtőben, kamrai rejtekhelyen pár nap a szavatossági ideje.   Témába vág még Karácsonyi narancsos gesztenyeleves + Csirkecombos-bazsalikomos puliszkatorta Puha keksz két hozzávalóból Gyors csoki otthon Expressz csíkos Túró Rudi pohárban