Többféle palacsinta-recept előfordult már itt a tetriszen, és valószínűleg mindenki kipróbált már egy-két verziót ezen felül is. Mi is sütöttünk már klasszikus palacsintát tojás nélkül, reszelt almásan, kókusztejesen, illetve csak vízzel, vagy céklalével, currysen, reszelt cukkinisen, spenótosan, reszelt répásan, sósan, édesen, és ki tudja még hogyan. Az alábbi recept a „kevés hozzávalóból, olcsón, egészségesen” klub legújabb tagja, az egyszerűség jegyében.

A klasszikus palacsinta alapját, ahogyan azt az ovisok is tudják már, a tojás-tej-liszt szentháromsága alkotja, amit mindenféle egyéb hozzávalóval lehet még tunningolni. Én ellenben redukálni szerettem volna, ugyanakkor édes alaptésztát akartam. A banánról több korábbi posztban (puha keksz 2 hozzávalóból, túrórudi-krém pohárban) bebizonyosodott, hogy milyen sokoldalúan felhasználható, nemcsak egészséges édesítésre, hanem állagjavításra és sűrítésre, így azt sejtettem, hogy palacsinta-vonalon is lehet vele valamit kezdeni. Több próbálkozás után végül ide lyukadtam ki:
Hozzávalók 1 banán
1 tojás

opcionális: őrölt fahéj, vanília
opcionális: 2 marék kókuszreszelék, vagy más*

A klasszikus palacsintából ismert liszt és tej sűrű, masszaszerű keverékét itt most a összetört, botmixelt banánpüré helyettesíti, amihez a tojás adja hozzá a serpenyőben süthető állagot. Kíváncsi voltam, hogy csak így együtt hogyan muzsikálnak, nos, a családban megoszlottak a vélemények. Elég gyakran elhangzott a „banános rántotta” szókapcsolat, többek között az én számból is, de voltak, akiket ez csöppet sem zavart, és tökéletes megelégedéssel csavarták és tolták. Való igaz, hogy nem elvetendő így sem: a banán-tojás duóban a rántotta-beütést határozottan elnyomja némi őrölt vanília és fahéj beleszórása a masszába, az ezzel a módosítással készült darabokban már ki tudtunk egyezni.

A további finomhangolás során azért még kipróbáltam valamit: a sárgáját félretéve csak a fehérjét kevertem hozzá a banánpüréhez, így a tojásos beütés enyhült, viszont nem volt teste, tartása a palacsintáknak, és nehéz volt forgatni őket. A legjobban végül az vált be, ha mindehhez 1-2 marék kókuszreszeléket kevertem, de mindenkit bátorítok, hogy ezt cserélje le például ilyesmire:

   * őrölt lenmag    * darált mák    * szezámmag

azzal a megjegyzéssel, hogy a fűszerezés itt is jól jön.

 

Ha innen tehát visszanézzük, a tej-tojás-liszt triót, amihez még némi édesítést szokott járulni, itt a banán-tojás-kókuszreszelék hármasa váltja fel. Ezzel akár a diétázók is kezdhetnek valamit, de mivel így jóval egyszerűbb és gyorsabb a massza összeállítása, a konyhában még kezdők semmiképp se hagyják ki.

Nem beszélve a gyerekekről, akiknek ezt a tálalást találtuk ki:

Szerintetek mit raktam rá?
Témában még  Almás-zabos palacsinta Maci- és szív alakú crepe Sült kókuszpuding