Egy kávét? – általában igen, persze. Kivéve este, vagy bébivel, vagy netán túl magas vérnyomással. Ilyenkor inkább tea, gyümölcslé, esetleg kakaó. Vagy mégis inkább valami kávéra nagyon is emlékeztető, koffeinmentes ital? Amikor este elcsendesedik a lakás, és elkezdődik a felnőttélet, nálunk akkor nyílik a kávéház, horkan föl a kotyogó, és készül el a békésen elszürcsölhető, alvásbiztos, esti tejeskávé.

Pótkávéreklámok a negyvenes évekből (forrás: huszadikszazad.hu, zomanctabla.hu)

Az egykor pótkávé néven futó csoda általában az édeskés ízű malátából (tisztított, pörkölt árpamaláta) vagy a kesernyésebb aromájú cikóriából (szeletelt, aszalt, pörkölt cikóriagyökér), netán a kettő keverékéből készült, de különféle gabonákból, gyümölcsökből (füge, datolya), cukorrépából, szőlőmagból és tölgymakkból is pörköltek, főztek kávét, főleg az ínségesebb, világháborús időkben. A Magyarországon még a hatvanas években is kapható Franck pótkávé ízére egyesek még (déd)nagymamájuk konyhájából emlékezhetnek, akkoriban vízzel forralva, majd leszűrve, édesítve és tejjel felöntve fogyasztották. Gyerekeknek aztán jött a ma is kapható (sajnos előre ízesített) instant Maci kávé (egyes magyarázatok szerint ennek etimológiája: MA-láta + CI-kória), később ez tipikus menzai menüpontként jelent meg, melynek felnőtt változata, az ízesítetlen, szintén ma is kapható Inka.

 

Van persze bio instant (Biorganic), és vannak valódi kávéval különféle arányban feldúsított, olcsóbb, szintén vízben oldódó ún. kávékeverékek is (Inda, Franck Sláger, Kávémix, Otthon, stb.).
A mi konyhánkba valami téves tejszaporító tipp miatt tört be az instant gabonakávé (Inka és Biorganic, felváltva), és valahogy ottragadt, majd a mézzel ízesített, tejes változata a kakaót is überelő gyerekkedvenccé lépett elő. Mivel nincs benne koffein, nem emeli a vérnyomást, de nincs benne színező- vagy konzerválóanyag sem, és a valódi kávéval ellentétben nem serkenti a gyomorsavtermelést, nem bántja a fogzománcot, ráadásul emésztéskönnyítő hatása is van.

Mindez derék dolog, de ebbe az instantságba nem tudtam beletörődni, ízben valami karakteresebbet akartam. A kávétani nyomozások a hajdani Franck kávé felé vezettek, így került a képbe a szupermarketek eldugott polcain ma is ott tanyázó „Zamat, Cikória, Maláta és Családi” –  a fantáziadús nevek tulajdonképpen különféle arányban kevert, szinte porfinomságúra őrölt, ezüstzacskóba csomagolt gabonakávé-keverékeket rejtenek, amelyeket vízzel felfőzve, majd leszűrve lehet fogyasztani. Nos, ez annyira macerás volt (felfőzés közben fölhabzik, kifut, majd meg kell várni, hogy leülepedjen), hogy tovább kerestem. Akkor jött a képbe a darabosabb kiszerelésű, a mezei katáng (vad cikória) gyökeréből készült, újabb elmés márkanéven futó: Katáng.

 

Na ez! Pontosan az volt, amire gondoltam: az őrleménybe szimatolva már az illat is előrejelzi azt az édeskés, kávésnak induló, de csokiba hajló, kakaós jellegű, mély, kiérlelt ízt, amit egyszerűen, kotyogós kávéfőzőn lefőzve kapunk, és amit sok tej hozzáadásával lehet finomra lágyítani. Aki a kávét kifejezetten az ízéért szereti, és főként koromfeketén issza, annak nem biztos, hogy elsőre be fog jönni, de a tejeskávé nagy barátainak biztosan.

A bioboltokban (egy ideje nagyobb CBA-kban olcsóbban, 359ft) fellelhető Katángot önmagában is be lehet vetni, de hogy a korábbi kísérletek eredményeit is felhasználjam, vegyítettem a kétféle őrleményt.

A durvább őrlésű, Katáng márkájú cikóriakávé

... és finomra őrölt, Cikória márkájú párja

Három üveg Katáng (3x100gr) és egy zacskó Cikória (200gr) pl. hosszú hetekre elegendő mixtúrát eredményezett, amit alaposan el kell keverni, hogy ne tömítse el a kotyogót (némi hordalékra így is számíthatunk a kiöntéskor, ez a porállagú részből jön). Érdemes mind a víz, mind a kávé adagolásával visszafogottan bánni, hogy a folyadék viszonylag könnyen át tudjon haladni a rendszeren (én a tartályok háromnegyedéig szoktam csak megtölteni mindkettőt).

Függőségünket az ízek variálásával mélyíthetjük. Kifejezetten estére 2-3 apró, szárított levendulavirágot szoktam egyenesen a kávéfőzőbe, az őrleménybe adagolni, de néhány fahéjdarabka, netán 2-3 szegfűszeg is kipróbáltan érdekes, nem tolakodó zamatot kölcsönöz a mixtúrának. A másik: a tejhab, ami számomra az utóbbi hetek legnagyobb felfedezése. Mikor kilehelte lelkét az ikeás, párszáz forintos vacak, valaki mondta a botmixert, de azzal kár volt próbálkozni, tejből habot nem tud. Ha viszont közelebbről megvizsgáljuk az elemes tejhabosító fejét, határozottan annak a konyhai eszköznek a formáját idézte, amely az utóbbi évek egyik legváratlanabb gasztrotechnikai meglepetése volt számomra (annyi krémet, mártást, kását és pudingot mentett meg, hogy egyszer talán önálló posztban kellene ecsetelni).

 

Nos ennyi. Körülbelül 23 másodperc alatt lett vastag hab a már forrósodó tejből.

Jó estét, jó kávézást – és jó éjszakát!

Témába vág még

Fűszeres Chai Latte Csinos tumbler, hordozható kávéhoz Esti fürdőjáték: kávé habbal