Az ibolya és az orgona után bodza- és akácillatba lehet bódulni esténként a környékünkön burjánzó varsói parkokban, az erős virágillatok mögötti aromák és ízek pedig bemasíroztak a konyhánkba is. Diadalmenetben. Bizonyos vidékeken már régóta nem számít furcsának egyes tavaszi virágok ételekbe, italokba kombinálása, sokan mégis meglepődnek a bodzás vagy akácos kajákon. Aki tehát még nem próbálta, ne borzongjon, ne csodálkozzon, hanem, egy esős délutánon: süssön néhány akácvirágos palacsintát.

Az akácból gyakran még azok sem próbáltak más ételeket készíteni, akik amúgy szörpöt évente szoktak. Ha palacsintába sütjük a virágokat természetesen nem kapunk olyan intenzív ízt, mint amilyet a több napos áztatással előkészített szörpben, vagy az akácmézben ismertünk meg, de az aroma érezhetően ott van. Mázlisták vagyunk, ha – főleg nagyvárosban – találunk a környéken olyan akácfát, amelyik egyrészt kipufogómentes, tiszta levegőjű övezetben van, másrészt elérhető magasságban illatoznak a virágai.
Nekünk ez most véletlenül pont összejött, viszont az akácvirágzás szinte megállás nélküli esős időjárással párosult. Így lett konkrét célja a kimozdulásnak, és esőben tényleg nem kell folyton bent kuksolni: az akácvirág-szüreteléssel párhuzamosan nagyot futottunk a szemerkélő esőben, megpiszkáltunk pár arra tébláboló gilisztát, lezuhanyoztunk az akácfák alatt, és egyesek még vizes homokot is tapasztottak a játszótéren – miközben persze mindenkit a készülő akácos palacsinták fantomképe lelkesített. Hozzávalók néhány fürt frissen szedett fehér akácvirág (a lilaakác fogyasztása nem ajánlott)
2 tojás
1 alma
3 dl (kinek milyen) tej
6 lapos evőkanál liszt (nálunk: tönköly- és zabliszt vegyesen)
1 fél kiskanálnyi (foszfátmentes) sütőpor
1 kiskanálnyi méz
Az akácokat átmostuk, bár eleve frissen mosottak (esővizesek) voltak, így viszont néhány kisebb bogárkát sikerült kiráznunk a szirmok közül. Első alkalommal, pedagógiai okokból megpucoltuk, azaz kihúzgáltuk a virágcsészéből a szirmokat, de egyébként a teljes virágokat bele lehet sütni a palacsintába, így sokkal látványosabb, és megkockáztatom: finomabb a végeredmény. Ezek után a szokásos módon előkészítettük a vastag palacsintatésztát, tojással, tejjel, liszttel és a reszelt almával, majd belekevertük az akácvirágokat is. Épp csak 1 kiskanálnyi mézzel édesítettük, mert az akácvirágoknak eleve van egy kissé édeskés aromája.
Vastag, puha, illatos és ízletes palacsinták készültek, amelyekben láthatóak, ízlelhetőek, tapinthatóak voltak a virágok. A konyhában, az asztalra állított csokor miatt eleve tombolt az akácillat – ez így együtt pedig legalább annyira bódító volt, mint egy langyos esti séta az akácfák alatt. (A leszedett virágokat, ha palacsintába szánjuk, tárolástól és nedvességtől függően kb. 12-24 óráig tartogathatjuk minőségromlás nélkül.)
Felétek szoktak virágokat enni? A bodza- és akácvirágon kívül milyen virágot és mire szoktatok használni a konyhában?

További palacsinták Maci és szív alakú crepe Banános palacsinta Almás-zabos palacsinta