A tesóm előhozott egy keretet (az Ecserin szerezte), egy függönymaradékot és néhány Obiból vett kampót, hogy már ezer éve vágyik egy ékszertartóra.
A különleges technikával készített gyermekkönyveiről méltán híres Eric Carle figurájáról van szó, nálunk rongyosra lett forgatva a könyv, a kislányom korábban hónapokig rendületlenül piszkálta benne a hernyócska útját, nézegette és számlálta a gyümölcsöket, lehetett vele beszélgetni a hernyó átalakulásáról, a pillangókról és persze a kajákról. Örömmel ugrott neki a már 5 éves lányom mert még mindig kedves neki a figura és ez a rajzvilág is, hiába kerül már ritkábban elő a könyv.
Egy kávét? – általában igen, persze. Kivéve este, vagy bébivel, vagy netán túl magas vérnyomással. Ilyenkor inkább tea, gyümölcslé, esetleg kakaó. Vagy mégis inkább valami kávéra nagyon is emlékeztető, koffeinmentes ital? Amikor este elcsendesedik a lakás, és elkezdődik a felnőttélet, nálunk akkor nyílik a kávéház, horkan föl a kotyogó, és készül el a békésen elszürcsölhető, alvásbiztos, esti tejeskávé.
A Pöttyös Panniban azt olvastuk, hogy akinek bárányhimlője van, annak jár a bárányhimlő-játék. Így amint megjelent az első pötty, kislányom követelte is a jussát. Ehhez a játékhoz persze nem kell bárányhimlő, megteszi egy esős őszi szünet is.
Ne feledjétek, ma este lesz a már múlt héten is említett margitszigeti Töklámpások éjszakája, szerencsénkre az a helyzet, hogy ha nem jó ez az időpont, akkor szombaton is lesz lehetőség lámpásokkal mászkálni a Hősök terén. Faragáshoz pedig néhány mintát itt találtok, útravaló rágcsának minimál faragással készülő tökfejcsipszet javaslunk. És akkor lássuk, mi vár ránk a hétvégén.
Egy ideje izgat, hogyan lehet a megszokott ételeket egészségesebb beltartalommal elkészíteni. Mimimo receptjei mellett a hozzátáplálás hozta el ezt a nagy áttörést, amikor a korábbinál közelebbi kapcsolatba kerültem a gabonapelyhekkel, a kölessel, az amaránttal és a zabkorpával, mert nem akartam dobozos, vízzel hígítható pépeket adni a kisfiamnak.
A zabkorpa különösen nagy felfedezés volt, gyümölccsel és natúr joghurttal tökéletes tízórai, de kiváló búzadara helyettesítő a túrógombócba is. A minap palacsintát sütöttem és eszembe jutott, hogy egy gyerekes ismerősöm emlegetett egyszer zabos palacsintát, éppen itt volt az ideje a kipróbálásnak. Liszt helyett zabkorpát tettem a tésztába, és mivel az egyik nagypapának hála, szert tettünk egy doboz édes bio almára, abból is reszeltem bele. Első lépésként habosra vertem három tojást, majd beletettem a zabkorpát, tejet, kis sót, az almát és egy kis fahéjat. Ezt apró lyukú reszelőn reszeltem le. A legvégén egy teáskanál nyírfacukor is került bele.
A zabkorpa és az alma miatt ez a tészta elég sűrű, nem lehet olyan vékonyra sütni, mint mondjuk sugarcandy crepes-jét, és ne is akarjuk, ha a sikerélmény a cél. Ezt már láttam az elején, ezért nem is próbáltam meg a serpenyő széléig önteni a tésztát.
A közepére ment egy szedőkanálnyi, amit kicsit meglapogattam, és szépen egyenletesen sült, egyet sem rontottam el. Kókuszolajjal sütöttem, de persze a napraforgóolaj is tökéletesen megfelel, ha az előbbi nincs otthon. Amikor kész az egyik oldal, szépen siklik a teflonon, könnyű megfordítani. Mivel kicsit vastagabb, mint a hagyományos, nem is próbáltam meg feltekerni, megkentem a feltéttel, úgy ettük.
És elérkeztünk a feltéthez. Nem akartam a lekvárt, még kevésbé szerettem volna nutellával tönkretenni. Végül a legegyszerűbb és legegészségesebb variációt választottam: az édes almából reszeltem újra egy keveset és azt kentem rá, isteni lett.
Ezen felbátorodva elővettem a hűtőben kallódó érett szilvákat, nyakon öntöttem egy evőkanál joghurttal és botmixerrel összekutyultam. Pazar lett a palacsintához (magában is). Ebből a mennyiségből körülbelül 10 darab palacsinta jön ki. Úgy tapasztaltam, a zabkorpa többféle méretben is kapható, van nagyobb és apróbb szemcséjű is. A palacsintához érdemesebb nagyon finomra őrölt verziót venni (pl. ezt a DM-ben lehet kapni, 900 forint).
Témába vágnak még
A cím talán egy kicsit rejtélyesre sikerült, valójában egy nagyon is egyszerű és kézenfekvő dologról van szó. Elkezdődött a póréhagyma szezon, ami nem csak nekem, az egész családnak nagy öröm, mi ilyenkor gyakorlatilag mindent azzal csinálunk. A piacon bejáratott póréhagymás nénink van, de a Szatyortól is mindig berendeljük, ha épp rendelünk. Na, de hogyan kapcsolódik ide a snidling?
A csere-bere csupa izgalmat rejthet azoknak, akik szeretik a saját vagy mások ruhatárát újítgatni pénzköltés nélkül, a recept egyszerű: megunt holmijainkat dobjuk össze, mindenki vegye ki, amire szüksége van, a maradékot pedig pl. fel lehet ajánlani adományként egy megfelelő szervezetnek. Ez nagyon jól tud működni kicsi társaságban is (nem mellesleg jó kis apropó vacsorázós, beszélgetős találkához ritkán látott barátokkal), de jó hír, hogy van professzionális, kisebb tömegnek szervezett megoldás is, rögtön kettő is akad a héten. Mindkét esetben alapszabály, hogy annyi darabot lehet elhozni, amennyit be is dob az ember előzetesen. A maradékot rászorulóknak juttatják el.
A még csak három hete indult Inspiratív (DIY Online Magazin) számomra eddig tényleg ihlető erejűnek bizonyult. Az oldal nagyon egyszerű ötlete, hogy összegyűjti magyar bloggerek sk vonatkozású bejegyzéseit. A főoldalon gusztusos, kézzel méretre vágott, rövid címmel ellátott képek várnak: ezek másodperc alatti átszkennelésével rögtön egyértelmű, melyik ötlettel van dolgom. Ez a textildoboz például nagyon izgatott:
 |
| Forrás: http://adriennkuckoja.blogspot.hu/2012/10/dobozka-mindenfelehez.html |
Miután a teáscsészéket átfúrtam, és azon melegében a falra raktam, két nap bámulás után, kiderült, hogy nem csak a keményített csipketerítő, hanem az asztal is hiányzik alóluk.
