Nem tudom, más hogy van vele, de nekem egyre nagyobb kihívás, hogyan kössem le legalább néhány percre a lassan egyéves kisfiamat. Egy-két kivétellel a gyerekjátékok nem igazán érdeklik, a felnőtteknek való kütyük, érdekes tárgyak annál inkább. Van már saját telefonja, távirányítója, és megkapta apuka hajdani mini Casio szintetizátorát is - végszükség esetén jól tud jönni. De azért mindig kellenek új dolgok, és jó, ha nem kerülnek pénzbe.

A babcsörgő sikerén fellelkesedve újabb sk játékgyártásba kezdtem, a hangsúly ismét az egyszerűségen volt, itthon fellelhető alapanyagokból, gyorsan készüljön. Kimosott műanyag flakonból sok van, ráadásul a kisfiam nagyon szereti ezeket gurítani a földön. Szóval lett észlelést, érzékelést fejlesztő "mágikus" üvegünk.

Egy fél literes flakont félig megtöltöttem vízzel, tettem bele natúr sampont, málnaszörpöt és feláldoztam egy sosem használt nyakláncom fa golyóit meg néhány arany színűt, egy hajdan volt karácsonyi asztali dísz maradékát. Tettem hozzá napraforgóolajat, annyit, hogy maradjon még hely a habnak. A rétegek aránya körülbelül így néz ki: fele víz, negyede olaj, negyede hab. Az olaj és a víz nem elegyednek teljesen, a piros szörp a vízben sötétebb, az olajban világos, a hab fehér. A sampon kicsit emulgeálja az elegyet, ezért ha valaki nagyon látványos víz-olaj játékot akar, ne tegyen bele sampont vagy bármilyen más zsíroldót. Nálam a habosság most fő szempont volt, ezért választottam.


Hogy lassabb legyen a mozgás, tettem bele egy kis glicerint, kb. 4 teáskanállal, komolyan még nekem is nagy örömöt okoz nézegetni a mozgás hatására keletkező változásokat. Nem csoda, hogy a kíváncsi gyerekszemek imádták. Az enyém most ilyen lett, de a variációk száma végtelen, maximum a konyhában fellelhető alapanyagok száma szabhat határt (a veszélyes anyagokat, vegyszereket kerüljük). Tehettem volna bele műanyag flittereket, apró, csillogó kincseket, színes hüvelyeseket, bátran lehet kreatívkodni! Segítségképp belinkelem a Kids Crafts Sensory oldal néhány ötletét.

Bevallom, először kettőt csináltam, lett egy víz-olaj- szójaszósz verzió is. Ez is nagyon szép lett, de csak akkor, ha a fény átvilágít rajta (nem jó színt választottam), úgyhogy végül nem írtam róla. Különben ha nincs benne zsíroldó, a szín sem "megy" át a vízből az olajba és nagyon látványos a két anyag vetélkedése. A szörpös verziót először olaj nélkül csináltam. Úgy is jó volt, de olajjal határozottan jobb, segít a rétegek elválasztásában.
 

Az olaj-víz-szójaszósz verzió a fényben

Habosító flakonok

Indulás egy-két-három (még több) gyerekkel: nem ritkán idegeskedés akörül, mi marad itthon, most mennyit sikerül késni, ugye alacsonypadlós busz jön/nem lesz dugó stb. Néha azt hiszem, hogy már lassan megoldja a rutin, de nem és ezért muszáj volt valamit kitalálni legalább a tisztasági csomagra és tulajdonképpen sikerült, egy a lényeg: kell egy külön neszeszer, amibe mindenből kerüljön kicsi, hordozható verzió. Nem muszáj mindenből megvenni a kicsi tubusost is a drogériában, újrahasznositási tippek következnek.

Kiürült (mini)flakonok: érdemes kimosva mindet eltenni, amelyik könnyen kezelhető, mert a gyógyszertári doboz sincs ingyen; pl.  a Butlersben lehet külön üreset is venni, de elég borsos az áruk, tényleg hasznos megtartani a már kiürülteket, mert ha másra nem jó, a gyerekek tuti, hogy boldogan játszanak vele a kádban/a sárban a játszótéren stb. Ez egy gyűjtögető életforma, időnként idegesitő, de megéri. Ha új dolog kerül beléjük, ezzel a jó kis befőttcimkézővel bármelyik förmedvény doboz jól nézhet ki, főleg, ha sok kerül egymás mellé.
Spricni: erről a gyógyszertárban kapható spricniről már korábban is szó esett az sk orrspray-nél is, lényeg, hogy olyan folyadékot tegyünk bele, amivel lehet a babapopót törölgetni és persze ebben a brutál melegben, ami mostanság van, a kicsikre és magunkra is lehet finom permetet fújni, megbánni nem fogjuk, az tuti.

Tok: istenieket árulnak már mindenfelé, a pelenkázótáskához is lehet, hogy járt egy, de a legkisebb női táskába ezek viszonylag ritkán férnek bele  (hát persze az külön posztot ér, melyik a legjobb tároló az egypelenkaegytörlőegybármihez). Nálam jobban bejön a vízhatlan, mert mindig a legrosszabbkor sikerül nem rendesen visszatekerni valami kupakot és folyik a lé. Mostani kedvencem ez az egyik női magazinhoz csomagolt átlátszó neszeszer, két okból tökéletes: átlátszó, így azonnal szemet szúr, ha valami kimaradt és vízhatlan is. És helyes pöttyös a tok, bízom benne, hogy máskor is hozzácsapják a magazinhoz.

További hurcibálási és újrahasznositási tippeket várunk, akár fotóval, örömmel feltesszük a blogra.

Zeneajánlás következik szakértés nélkül, szimplán csak azért, mert tök jó mindenféléket mókázni a gyerekkel és a gyerekekkel, de az meg még jobb, ha ehhez még háttérzene is van, netán otthon, netán az autóban. És főleg jó, ha a szülő is végig bírja hallgatni százháromnál többször.
A Medeski, Martin & Wood nem igazán gyerekzenére specializálódott, sőt... Mondjuk azt, hogy dzsesszt játszik a 3 úriember (és ha valaki szeretne, a zenekarról bővebben mondjuk itt a Recorderen tud olvasni). Szépen fogták magukat és elkészítették ezt a hihetlen jó, szerintem nem csak gyereklemezt.

A lemez tökéletes: laza, játékos, változatos, viccesek a szövegek (persze angolul van). Nem mellesleg egy rakás gyerek közreműködött az elkészítésében (a lányomnak spec mindig jobban tetszik, ha gyerekek is énekelnek). Lehet rá lötyögni, ugrálni, táncolni, előadni, aztán az utolsó számnál csak leroskadni és mozdulatlanul hallgatni a xilofon lágy hangjait és az altatódal-szerű finom lálázást (persze nem bírják ki, van pár másodperces elszállás, de túlélhető).

Itt a Grooveshark oldalán az egész lemez meghallgatható (és ha mégsem, a lemezcímet kell beírni a keresőbe és előkerül).

Persze angolul van, de egészen jól érthető és a fordítás még egy fajta szórakozást is jelenthet, főleg, ha a gyermek rájön, hogy arról is szó esik, miért nem fürdenek a kalózok.

A csupacipzár kincstartóban nem csak az a jó, hogy tuti örömet okoz 2-7 éves korig a lányodnak; hogy vállalhatóan néz ki; hogy a te zsebeid is felszabadulnak a lehetetlenebbnél lehetetlenebb anyavigyázzrá-tárgyaktól; hanem az is, hogy meg tudod varrni kézzel, még akkor is, ha sosem varrtál, és az egyik legjobb hazai varróbloggernek hála, munkádat profi tutorial vezeti.

 

Terhességem egyik legnagyobb parái azok a hastájéki vörös-lilás csíkok voltak. A családom női tagjait nem kímélte, gondoltam, én miért is lennék kivétel, így komolyan vettem a kenegetést. Háromféle krémet próbáltam, nagyjából mindegyik árkategóriából, de egyik sem tetszett, kilenc hónapnyi időintervallumban pedig nagy pénzkidobásnak éreztem. Inkább csináltam egyet sk. Ez bejött.

A hangsúly az egyszerűségen volt, ehhez a recepthez csak három alapanyagot kellett venni (olívaolaj van már a legtöbb háztartásban), feltéve, hogy a nulláról indulunk. A végeredmény tökéletes lett, a bőr imádja, olcsó, egyszerű és hatásos. Került bele olívaolaj, kakaóvaj, méhviasz és egy kis shea a végén. Ennyi. Különben testápolónak is kiváló, a most kutyult verzióba egy kis jázminolajat is tettem, isteni lett. Állapotosan viszont óvatosan kell bánni az illóolajokkal, egyiket sem ajánlom kenegetésre.

A varrás az anyagok előre eltervezett és hosszú időre kötött formába való rögzítése. Épp ezért varrni jó és varrni kell. De legalább ilyen érdekes és izgalmas ennek az ellenkezője is, az, amikor egy darab anyagot meghagyunk abban a szabadságban, hogy ideiglenesen, különféle célokra különféle alakot öltsön fel. Varrás helyett így a hajtogatás, tekerés, keresztezés, csavarás, kötés, hurkolás és rögzítés rejtelmeiben kell elmerülnünk, és cserébe egyre több megvalósítható lehetőség sejlik fel. 

A felnőtt (női) öltözet részeként karriert befutó wrap-and-drape előzménye az indiai  népviselet, a szári, újabban pedig a sálak különféle megkötési módja, vagy a strandkendő változatos felkötése miatt bukkant fel. (Sőt, ha belegondolunk, a kötözős hordozókendő is ebbe a műfajba tartozik.) Most viszont nálunk azért kerül elő gyerekruha-kiegészítőként, mert az „egy nagyobb kendő + kis test” képlet többféle alternatívát kínál, és megoldja például a tavaszi-nyári-őszi esti kiruccanásokon előforduló „hideg lett, de nincs nálunk meleg ruha” dilemmát is. Legalábbis nálunk így kezdődött: Aztán jöttek a fejfedők, amiből ez itt a lehető legkézenfekvőbb, de természetesen szabad a pálya, a netről is lehet megkötési módokhoz ihletet meríteni, szabadon is lehet szárnyalni -- több tucat variáció lehetséges: Ez pedig szintén egy blúzra köthető, vagy csak sima felső, az időjárás függvényében: A fentiekhez egy 102 cm x112 cm méretű pamutkendőt használtunk, 110-es méretű lánykán. Elasztikus pamuttal is jók a tapasztalataim, lenvászont nem próbáltam, de a kötések miatt talán nem árt, ha puhább, simulékonyabb anyaggal dolgozunk. További, megvalósításra váró ötletek varrás nélküli szoknyára, ruhára vonatkoznak, folytatás egy későbbi posztban!

Olyan nincs, hogy ezt pont egy napon belül ki ne próbáljam, ha már egyszer ráakadtam éjszakai kattintgatásaim során: limlomokból tákolt vízesés a homokozóban. Izgatottan várom a reggelt, hogy a legzöldebb, legrecyclingabb, legszórakoztatóbb nyári játékba kezdhessek végre. Kezdhessenek a gyerekek. Vízilabirintus.

http://www.playingbythebook.net/2010/08/05/waterfall-water-wall/

Pillepalack, tönkrement buborékfújó, műanyag kaspó, gumipók, falra akasztható virágcseréptartó váz - mindenhol akadhat.


Azt azonban legmerészebb álmaimban sem gondoltam, hogy háztartásunk (na jó, a férjem) mosdószifonokkal és egy régi porszívó gégecsővel is képes előrukkolni a kellő pillanatban. Nekitámasztottuk a homokozó fedelét egy széknek, szöggel, pókkal, szigszalaggal ráerősítettük a talált tárgyakat,



és bőszen öntöttük a vizet. Az más kérdés, hogy a várakozásokkal szemben a gyerekeket kevéssé az alkotás és a labirintusozás, mint az extrazuhany és  a sarazás öröme ragadta magával.

Az ökotudatosság egyik egyáltalán nem mellékes velejárója (célja?) az, hogy valamivel több pénz marad a tarsolyban mindamellett, hogy vigyázunk magunkra, a környezetünkre és másokra stb. Most jöhetnének mindenféle szép szavak, viszont ezeket mindannyian ismerjük, maradjunk annyiban, hogy segíteni jó és egészen sokféle dolog szóba jöhet, nem csak a konkrét pénzadomány. Persze ha bármekkora összeg is belefér, keressük meg a helyét, a fogadók sora nagyjából végtelen. A Lea Otthon lakóin most szappan adományozásával illetve vásárlásával is lehet segíteni.


A Lea Otthon azoknak az anyáknak és gyerekeknek ad átmeneti otthont, akik krízishelyzetbe kerültek. A honlapot böngészve megtalálhatóak az egyedi történetek, ki hogyan került az otthonba, egyúttal az is, milyen módon lehet segíteni nekik (a most említett szappanon túl sokféle használati tárgy is szóba jöhet, persze pénz is, sőt, önkéntes munkát is lehet vállalni náluk).

Utálom a matricákat, noha pontosan emlékszem, gyerekkoromban hogyan őrizgettem szívdobogva egy-egy darabot, hogy a biztosan megfelelő helyüket találják meg. (Ami igen nagy kihívás volt, mert anyukám nem engedte, hogy bútorra-könyvre és bárminemű logikusnak tűnő helyre kerüljenek.)

Mára ezek a giccses és vizuálisan igénytelen lények úgy elszaporodtak, hogy természetes élőhelyeik is (át)alakulnak. Olykor azokkal együtt kaphatók: ötletesekkel és totálisan ötlettelenekkel.

• Az üres matrcicás füzetek rámutatnak a műfaj tökéletes értelmetlenségére: a matrica kiemelhető és áthelyezhető bennük, de az örökölt anyai vágyat is kiszolgálják – legalább a lakás egy meghatározott pontján halmozódnak. Minden papírboltban kaphatók (vigyázat, áraikban nagy a szórás).
• A matricás feladatfüzetek tömkelege megkíméli a gyermeket az önálló alkotástól, viszont cserébe akár 20 perc nyugalmat is biztosít.
• A Képvarázslóként árult Bogyó és Babóca ki tudja hanyadik bőre egyetlen, előre megrajzolt kép, ahova a gyermek ide-oda ragasztgathatja az ismert figurákat – az eladók szerint új és új történeteket alkotva. Noha ebben igencsak kételkedem, megihletődtem.

Fogtam a gyerek matricás füzetét, egy alkoholos filcet és egy fehér öntapadó tapétát. A tapétacetlikre különböző ábrákat firkantottam, majd kivágtam őket, és a kislányom kezébe nyomtam, hogy ragasztgassa be a füzetkéjébe, alkosson új és új történeteket :))


Aztán legközelebb, amikor tematikus matricaadagra tett szert (egy lapnyi állatorvosos kép), kapott egy papírt, és már rajzolta is a rendelőt: a lónak került karám, a törött lábú cicát már az ajtóban fogadták, a hörcsögnek pedig kifutópályás ketrece lett:

Ti mit kezdtek a matricáitokkal?