Míg házi zabtejkészítéskor régebben én is az előző kísérletben leírtakhoz hasonlókat éltem át, a kókusztej bizonyos értelemben hálásabb feladat. Határozott sikerélményekkel kecsegtet mind nyers, mind főzött változata, talán azért, mert a kókusz édesebb, zsírosabb és aromásabb, mint a zab... Mindössze vízre és kókuszreszelékre (no meg némi türelemre) lesz szükségünk, a végeredmény pedig egy olyan illatos, vastagabb tej, ami nemcsak a tejeskávét lágyíthatja puhára, de számtalan módon használható a konyhában – csakúgy, mint a visszamaradt kókuszreszelék. Ez utóbbiból például akár sült kókuszpuding is készülhet.
Az eljárás hasonló a zabtejkészítésben ismertetetthez.
Én az alábbi mennyiséggel indultam, majd a feléből hidegen, a másik feléből melegítéssel nyertem ki a kókusztejet.
Hozzávalók:
20 dkg kókuszreszelék
1 l tisztított-
vagy üveges, buborékmentes ásványvíz
Kókusztej főzés nélkül: a kókuszreszeléket áztassuk be éjszakára a tisztított vízbe, másnap pedig turmixoljuk és szűrjük le. Érdemes szobahőmérsékleten hagyni, így ugyanis nem keletkezik a tetején zsírréteg, márpedig azt nehéz lesz mixelni és szűrni. Turmixolás közben már egy perc után szép hab keletkezett a tetején, mivel lényegében magát a kókuszzsírt vertük fel.
Kókusztej főzéssel: a kókuszreszeléket felfőzött vízzel leforrázzuk, majd néhány percig forraljuk. Utána min. 2 órára, de akár egész éjszakára ázni hagyjuk. Ezt követően a legmagasabb fokozaton turmixoljuk, több percig. Ezúttal tejszínszerűbb a hab:
Végül szűrjük, alaposan kinyomkodva a sűrű részből a levet. Nos, ez nem kétperces lesz, erre készüljünk fel. Sőt, a mennyiségtől függően elég sok idő és meló. Én közben mindenféle ipari facsarókról, és változatos kütyükről vizionáltam, amelyek ezt sokkal hatékonyabban tudnák csinálni, mint a szimpla emberi kéz. (Létezik például egy olyan krumplitörő, ami egy gigantikus foghagymaprésre emlékeztet, na az gyakran eszembe jutott).
Márpedig érdemes kinyomkodni az utolsó cseppig, mert éppen ezek az utolsó cseppek a legzsírosabbak, legkókuszosabbak: ez végeredményben a fejés fordítottja, cseppenként nyomkodjuk ki azt a levet, ami teljesen átvette a kókusz ízét, velejét, aromáját. Csak a közben szálló illatok tudtak valamelyest kárpótolni a hosszas nyomkodósdiért, na és az első kortyok, a még langyos, friss kókusztejből.
Frissítés: Azóta új tippet kaptam a szűréshez, Nóri blogjáról: gézkendővel bélelt szűrőbe töltöm a kókuszos levet, majd jól összecsavarom, és kézzel kinyomkodom. Pillanatok alatt készen van!
Éjszakára mindkettő hűtőbe került, reggel a következő lett a helyzet:
Olyan vastag kókuszzsírréteg keletkezett a kókusztejek tetején, amely bőven elbírta az egész pohárnyi folyékony tartalmat. A hidegen szűrt verzióban (piros pötty a poháron) ez a zsírréteg csak pár milliméteres, de a főzött változatban ez majd egycentis volt. Ez a kókuszreszelék fajtájától is függ (én ezúttal a sima boltit kevertem egy „Extra kókuszreszelék” feliratú, durvábbra reszelt, Ázsia-boltos változattal.)
 |
| Főzött kókusztej megfagyott zsírja |
A keletkezett kókusztejeket 4-5 napon belül érdemes elhasználni, ami talán nem lesz nehéz. (De a fagyasztást is jól bírja, kipróbáltam.) A nyers változat kevésbé volt édeskés és intenzív ízű, de ez csak viszonyítás kérdése. Mindkettővel nagyon elégedett voltam, de nem gondolom, hogy naponta fog készülni, tehéntej helyett is, azokhoz a receptekhez viszont biztosan, amelyekhez eddig majd 800 ft-os kókusztejkonzerveket gyűjtöttünk be.
És ezzel a kókusztej pályafutása nem fejeződött be. A visszamaradt, összeturmixolt, kinyomkodott kókuszreszeléket számtalan módon lehet és érdemes felhasználni, a „maradék nélkül” jegyében. Készülhet belőle arc- és testradír, de tejben főtt zabkásába, házi csokiszeletbe, serpenyős müzlibe, almás-zabos palacsintába, banános kekszbe is keverhetőek.
Ha kipróbálnátok a sült kókuszpudingot, a következőkre lesz szükség:
Hozzávalók
20 dkg kókuszreszelék-maradvány
10 dkg rizsliszt
1,5 l (kinek milyen) tej
4-5 banán
mazsola, méz (opcionális)
A banánokból és tej feléből egy nagyobb, mélyebb edényben botmixerrel banánturmixot készítünk, majd mixelés közben beleadagoljuk a rizslisztet is, végül hozzákeverjük a kókuszreszeléket (ha szükséges, a maradék tejből hozzáöntve hígíthatjuk a masszát, hogy könnyebben össze tudjuk dolgozni a hozzávalókat).
A masszát a maradék tejjel egy lábasban, lassú tűzön alaposan összekeverjük:
majd időnként megkavargatva addig főzzük tovább, míg fel nem pöffen néhányszor.
Ekkor állítsuk be az ízét, igény szerint édesítsük mézzel, de plusz 1-2 belemixelt banán is segíthet, illetve egy-két marék mazsolával is édesíthetjük természetesen. A folytatást sem lehet elrontani: a masszát enyhén ki(kókusz)olajozott formába töltjük, és barnulásig sütjük, közepes lángon.
A végeredmény, ha hagyjuk kihűlni, egy jól szeletelhető, kívül ropogós, belül puha, kicsit ragacsos, de nem folyékony állagú süti lesz, amit kevés foggal is jó lehet majszolni. A belseje nem fog átsülni, puha, pudingszerű lesz, erős kókuszos beütéssel.
Kókuszra fel tehát, maradék nélkül
– és majd szóljatok vissza: a tietek hogy sikerült?
Témában lásd még
Zabtej-kísérlet
Melegítő ital megfázásra
Zsíroskenyér zsír nélkül
