A boltinak elég könnyű megszokni az ízét, állagát, így leginkább ahhoz hasonlót próbálunk előállítani, figyelembe véve azt is, mit tartalmaz a bolti..

Egy ún. nyers (főzés nélküli) és egy főzéssel készült zabtej a teszt két főszereplője. Ezekbe a boltihoz képest nem került keményítő és pl. sáfrányolaj sem (talán ezek hiánya miatt nem is lett olyan – most biztos nem árultam el nagy titkot: ezekkel a módszerekkel nem igazán lehet reprodukálni a boltit). Az egy kanál cukor/méz és a csipet só kihagyása gyakorlatilag tönkreteszi mindkettőt, ezektől viszont éppen iható lesz.

Hozzávalók: zabpehely tisztított- vagy ásványvíz só cukor vagy méz valamilyen hidegen sajtolt olaj

Zabtej főzés nélkül: a zabpelyhet (a receptben zabot írnak eredetileg, de az egyszerűség kedvéért pehellyel készült ez is) kétszeres mennyiségű vízben áztassuk be éjszakára, majd adjunk hozzá még annyi vizet, amennyit felvesz, majd turmixoljuk és szűrjük. Egy kanál hidegen sajtolt, nem markáns ízű olajat tegyünk bele (pl. szőlőmagolajat, nekem ez volt itthon, olívával is próbáltam, de túlságosan érződik az íze).

Zabtej főzve: a fél dl zabpelyhet fél liter vízben főzzük szét (kevergetni nem árt, mert odakozmál és aztán elforr a víz). Jöhet a turmixolás, utána a szűrés, végül öntsük fel annyi vízzel, amennyivel még sűrű marad, érdemes megint turmixolni, aztán összeforralni a sóval, cukorral és az olajjal.

Talán a főzés nélküli egy hajszállal ihatóbb, bár a tejeskávéhoz valahogy furcsa, mert egyszerűen nem egyenletesen sűrű a lé. Szóval iható, de a várakozáson bőven alulteljesített. Hiába lett így hihetetlen alacsony a bekerülési költség, nem olyan, mint a bolti. Ha belekerül valamibe, akkor nincs vele gond: turmixokat lehet vele készíteni, ahhoz teljesen jó az állaga és palacsintához is rendben lesz. Úgy tűnik a környezetemben, hogy a max. két-három év körüliek isszák meg ezt is, meg a boltit is, de ha egyszer igazi tej közelébe kerülnek, nem biztos, hogy hajlandóak lesznek ilyenre átállni, vigyázat.
Mindent összevéve a teszt nem volt hiábavaló, de sajnos nem is kielégítő az eredmény. Ha valakinek van erre tuti módszere, ossza már meg velünk, lehetséges, hogy a receptekből hiányzik valami adalék vagy valamilyen állagjavító metódus.

A maradék zabpehelyből lehet még porridge vagy serpenyős müzlireggeli is, semmiképp ne dobjuk ki.

Életem első adventi naptára tojástartóból készült. Kicsit több, mint egy film alatt elkészíthető, és bár a 24 kis tartó kivágása és festése miatt hangyányit pepecselős, cserébe semmilyen extra kiadást nem igényel. Mindössze néhány tojástartóra, egy kis zsinegre és festékre volt szükség. Már csak azt kell kitalálni, milyen kincsek kerüljenek bele.

Farmerből Táska online programsorozatot indított a Varróház. Az első pénztárcák már el is készültek, de még lehet csatlakozni.

A nyári Táskafesztiválról is közvetítettünk élőben, és már akkor is jeleztük, hogy IGEN, varrni meg lehet tanulni így, fényképes tutoriálokat követve is. Tehát gépet kezelni tudó kezdők, vágjatok bele. Azért sem érdemes kihagyni az alkalmat, mert jelen esetben online támogatást kaphatsz, ha elakadsz. Azt meg sem említem, hogy esetleg egy karácsonyi ajándékkal beljebb lehetsz, néhány napon belül.



Témába vág:
Ponyvából táska a Medence Csoport Workshopján

Mindig mondjuk, hogy úgy, de úgy örülünk, ha valaki megosztja velünk, amit a mi ötleteink alapján kreált, továbbgondolt, kitalált, kipróbált, felhasznált, továbbgondolt. Aztán néha csüggedünk, mert nem tudjuk, hogy hányan tényleg és ki csak udvariasságból. És hogy pontosan miért is válaszol, kommentel, like-ol vagy miért nem. Na de amikor a levelesládánkban egy ilyen képsorozat landol, felcsillan a szemünk. Igen, megérkezett az első fotókkal teli olvasói visszajelzésünk.

Nagyjából mindenhol Márton-napi libaságok és borok várják a népet, például Szentendrén a Skanzenben, a Néprajzi Múzeumban, a Mezőgazdasági Múzeumban, a Millenárison, az Europarkban, s ha valamiért egyik sem jöhet szóba, akkor családilag is meg lehet próbálni együtt röhögni Döbrögin, éppenséggel itt is.

Szombat:

Gyakorló szülők már egy ideje valószínűleg nem ringatják magukat abban a kellemes tévhitben, hogy a Túró Rudi az egyik legegészségesebb édesség, amit a gyerek kezébe adhatnak. Persze a pöttyös papír, a roppanós csokiburok, a puha túrókrém, a kézreálló rúdforma egyfelől nagyon izgivé, könnyen használhatóvá teszi, másfelől a túró miatt hajlamosak vagyunk bedőlni, hogy mennyi hasznos tápanyag. Elég kiolvasni a csomagolást, de több Rudi-teszt is kilyukadt már oda, hogy dehogy: az egyik, csak az élvezeti értékekkel foglalkozó körkép sem talált minden rendben, a másik pedig az összetétellel kapcsolatos komoly problémákra világított rá a hazai kínálat szemlézésekor.

Egyik reggel, ovi előtt, felmerült a kérdés, hogy mit fogunk délután játszani itthon? Tudjátok, mikor kint már sötét van, és hideg, pedig még nincs is alvásidő. Beszélgetőpartnerem közben a Maszkabál Szakács-dalát dúdolgatta, és akkor meg is egyeztünk abban, hogy szakácsosat fogunk játszani, de nem a konyhában, hanem a szobában – és papírral.

Délután elővettünk néhány ív színes papírt, és megterveztük a menüt. Kellett persze a szakácsnak kötény, és kuktasapka is, ez utóbbihoz egy wc papír gurigát, 2 papírzsebkendőt és egy kis gumiszalagot használtunk
A vacsora igen látványos, és színes lett, és ez itt nem a „gyors, de nem junk” szakasz: a kukoricás-borsós-gombás-répás spagetti lassan készült, merthogy szálanként főztük a tésztát, sodortuk a kukorica- és borsógalacsinokat, vágtuk a répát, gombát.
Aztán kiderült, hogy feltétlenül szükség lenne egy ötgyertyás tortára is, a vacsora lezárásaképpen.
Mi itt megálltunk, de szabad a pálya, új s újabb receptek, spenótos tükörtojások, lekváros linzerkarikák, gyümölcsös muffinok, sütőtökös kiflik, netán színes zöldségspagettik felé. Ötévesünkkel kb. egy órán keresztül játszottuk ezt az igazi molyolós, közben dumálgatós, esti fürdés előtti játékot.  Nálatok mi lesz a menü?

A témában lásd még Fürdőjáték: kávé habbal Arcok a fiókból  Telhetetlen hernyócska tojástartóból Figurák tojástartóból

Pólóból nyakláncot csinálni mostanában elég profi módon is szokás. Alapverzióját azonban három perc alatt elkészíti egy négyéves is. Az én lányom mostanában minden cimborájának készít egyet, amikor meglátogatjuk őket. Sőt, a nyaklánc mint az egyéb átadandó kincsek csomagolásának díszkötözőjeként is működik.

Az eljárás a következő. Lyukas, foltos, kinőtt stb pólókat vékony csíkokra vágunk. (Ha műszálas, jobban pöndörödik) A hosszút megkötözzük, ez lesz maga a nyaklánc, maj kb. ötcentis színes darabokat hurkolunk rá medálként.
És kész is a mű, amit tényleg a gyerek csinált:

Ezt ne hagyjátok ki semmiképp, szombaton 10 és 4 között! A fiatal designerekből álló Medence csoport pár éve (2006) dolgozik újrahasznált reklámmolinókkal – ezalatt az idő alatt nagyon sokan jutottak már hozzá saját tervezésű táskákhoz a workshopjaikon, talán nincs is ma már olyan fővárosi és vidéki ökotudatos huszonharmincéves, aki ne rendelkezne legalább egy ilyen táskával. Számomra az utóbbi évek egyik legnagyobb felfedezése és egyik legizgalmasabb szombati foglalatossága volt a workshopokon való molyolás, össze is kotortam a háztartásban elérhető Re+Concept gyártmányokat.

Szappankészítéshez már használtam, a konyhában viszont csak néhány hete ismerkedem a kókuszolajjal. Eddig nagyon tetszik. Szépen egyenletesen sülnek benne a dolgok, miközben nem fröcsög szanaszét a gáztűzhelyen, ráadásul egészséges, mert 198 fokig nem oxidálódik, és nincs benne koleszterin. A legjobb, hogy sütés után egyáltalán nem érzi úgy az ember, hogy kisvendéglő költözött a lakásba, és éppen ez az, amiért belopta magát, nemcsak a szívembe, hanem rögtön a konyhámba is. Hát ennyit a a kókuszolajjal köttetett frigyemről, és most következzen az a recept, amiért tulajdonképpen ez a poszt íródik. Az ötlet nem tőlem származik, a Karamellségek küldte kipróbálásra, az ő ötlete (köszönjük szépen!). Bevallom, kicsit izgulok is, mert egy nyúlfarknyi leírást kaptam, nem is tudom, ilyennek kell-e egyáltalán lennie. Bemutatkozik a vega zsíros kenyér projekt.

Fogtam egy nagy és egy közepes vöröshagymát és olyan apróra kockáztam, amekkorára csak tudtam. Mellé három nagy gerezd fokhagymát is felvágtam, karikára. Mivel a kókuszolaj a hűtőben elég keményre dermed, a türelmetlen éhezők kedvéért löttyintettem hozzá egy kis olívaolajat is, hogy a végeredmény a hidegről kivéve azon melegében kenhető legyen. Vagy majdnem.
Egy serpenyőbe tettem az olajakat, annyit, hogy később a hagymákat jól ellepje. Mikor felmelegedett, beletettem a fokhagymát. Egy kicsit hagytam magányosan sercegni, majd nyakon öntöttem a vöröshagymával. Némi nyomkodás, dörzsölés után, hogy az illóolajok jól belesüljenek a zsírba, nagyjából a sütés felénél (kb a 10. perc) beletettem a rozmaring ágacskákat (a végén kivettem).

Így nézett ki a közepén

Így a végén

Mi nagyon szeretjük a pirított hagymát, ezért szép barnára pirítottam az egészet. Ez szerintem opcionális, ki hogyan szereti.  Körülbelül 2-3 perccel a gáz elzárása előtt sóztam, borsoztam, tettem bele bazsalikomot és kakukkfüvet. A gázrózsa elzárása után ajánlatos rögtön valami tálkába tenni, hogy abban dermedjen meg (hűtőben való).

Így a kenyéren

Szépnek nem szép, viszont nagyon finom. A hagyma ropogós, ízében a rozmaring dominál, ami nagyon különlegesség teszi, merthogy eléggé kevesen szocializálódtunk rozmaringos zsíros kenyéren. Jó étvágyat!