Hullámokban érkezik az "anya, főzz palacsintát" roham, és most éppen a kellős közepén vagyunk egy ilyen időszaknak. Leginkább zabos és amarántos verzió készül itthon, a hagyományos csak egészen ritkán. A zabos palacsintáról már volt szó itt a blogon korábban, utóbbiról is, de csupán egy rövidke említés szintjén. Egészen mostanáig. A recept nem saját kútfőből született, a Vegagyerek blogon olvastam, azt hiszem, tavaly valamikor.
Azóta számtalanszor sült már a serpenyőben. Az amarántot gyakran használjuk kásának, puffasztott formában pedig joghurtba és ebbe a palacsintába is tehető. Állítólag kiváló fehérje-, vas-, és kalciumforrás. A receptet lehet, sőt ajánlott szabadon változtatni: én gyümölcsöt, mákot is szoktam bele sütni, igyekszem, hogy ne legyen egysíkú (A meggyes-mákos egészen jól hangzik, főleg, hogy itt a meggyszezon). A mostani állatkák éppen ebből az igényből születtek (a gyerekek imádják, ha van valami körítés a kajához, erről sugarcandy már írt itt a blogon), a hűtőben lapuló eprek pedig kiváló cukormentes feltétet szolgáltattak, ami a felnőttek tányérjában egy kis mentával egészen jó kis gasztroélmény lehet.
Jöjjön akkor a recept:
Tej
Amaránt
Liszt (én teljes kiőrlésű tönkölylisztből csináltam)
Méz
Egy gondolatnyi szódabikarbóna, hogy kicsit szellősebb legyen a tészta
kókuszolaj vagy napraforgó olaj (sütéshez)
Mennyiségeket direkt nem írtam. A tészta akkor jó, ha sűrűbb, mint a hagyományos palacsintatészta. A liszt-amaránt aránya nagyjából fele-fele, én általában szórok mindkettőből, aztán löttyintek a tejből, és a sűrűség alapján állítom be a tésztát.
A zabos palacsintához hasonlóan ebben az esetben is egy vastagabb palacsintával kell számolnunk, a crepes-hez képest jóval nehezebben hajtogatható (bár lehet, mert úgy is szoktuk). Jó, ha van otthon sütikiszúró, legjobb, ha nagyobbak, de a legegyszerűbb, ha elővarázsolható a fiók mélyéről egy-két serpenyőbe tehető forma, mert akkor nem kell bajlódni a sütikiszúróval. Nekünk az egyelőre nincs itthon, beérjük ezekkel:
Az epreket egy botmixerrel pürésítettem. Mivel már jócskán benne vagyunk (vagyis még) az eperszezonban, az eper mézédes, nem kell hozzá édesítő. Ha mégis kellene, egy pár csepp méz elegendő.
És az állatkülönítménnyel együtt:
Frissen a legfinomabb, de általában nincs is lehetősége arra, hogy kihűljön, szinte sütés közben elkapkodja az aprónép.
....És még receptek az újabb palacsintaroham(ok)hoz:
