Ha a nyakunkon ragadt egy tál mézeskalács, és rá se bírunk nézni, semmiképp se dobjuk ki: azt a fajtát sem, amit nem lehet elrágni, mert darabolva, lereszelve még jól jöhet néhány desszertbe. Például kókuszgolyóba, keksztekercsbe, egyéb sütikbe. Most egy sütés nélküli ricottatorta alapja lett.

 

Itt bedobjuk, ott kiesik – jó játék az egy-másfél éves gyereknek. Tegnap a kupis kamrában kotorásztam és találtam 3 cipős dobozt meg néhány félretett WC-papír gurigát. Gondoltam, itt az ideje felhasználni. Lett belőle egy csúnyácska, de funkcióját abszolút betöltő játék. Körülbelül 10 perc alatt elkészíthető.

Csak az érdekelt, hogy gyorsan összetákoljak valami újdonságot, a szépséggel egyáltalán nem foglalkoztam, ez esetben ez nem is fontos. Mindhárom cipős dobozra lyukakat vágtam egymás alatt ugyanazon a helyen, majd a lyukakba beleillesztettem 3-3 egymásba illesztett gurigát (a legalsó cipős dobozba esnek a bedobott dolgok, tehát ide már nem kell).

Fapados, de a gyerkőcnek tetszett

 Az alsó és felső lyukakat érdemes szorosabbra vágni, hogy megtartsák a gurigákat. Az egészet összeragasztottam egy csúnya ragasztószalaggal, hogy ne mozduljanak el a dobozok, és már kész is volt a bevetésre. Kis kavicsokat, fagolyókat gurítottunk, és mindent ami belefért. Majd együtt kiszedtük a gurigákat és újra beillesztettük, ez is érdekes mókának bizonyult.


Te hogyan variálnád még?

Szürke ég, szürke latyak, szürke-fekete ruhák, 4 körül sötétség -- így néz ki egy átlagos januári nap (persze ma, amikor hatásos lehetne ez a poszt, ragyogó napsütés van, na de sebaj). Ilyen időben különösen hálát lehet adni a Színes város projektjeiért, a Gerillakötőknek, a fényfestőknek (sajnos csak decemberben volt a Telekom-székház ilyen módon színesítve). Mi magunk is próbálkozhatunk effélékkel, momentán kicsiben: szedjük elő a nyáron, ősszel összeszedett kincseket és játsszuk el, hogy most mi vagyunk a tervezők: fessük át őket tetszés szerint, ha ezek éppen szürkések, barnásak, homokszínűek. Persze semmi különös nincs ebbem a mókában, de talán kicsit terápiás jellege lehet szürke napokon.

Jótékony hatása, hogy szöttyögés közben előkerülhetnek a gyűjtögetés közbeni sztorik, jó eséllyel jön egy emlék a nyaralásról, a melegről, a vidámságról. Festés közben fel lehet fedezni magukat az anyagokat, főleg, ha eléggé különbözőek: a termés kicsit magába szívja a festéket, a kő nem, de mégis teljesen befedi, a csigaházra valahogy még másképp ragad a festék (ebben az esetben akrilfestékkel játszottunk).

Az anyagok textúrája nagyon különböző és elég erős, talán a képeken is látszik, hogy a festéstől sem tűntek el a csigaház redői, a termések göröngyei:

Egy laposra csiszolódott kavics pedig meg tudja adni azt a nagyjából egyenletes felületet, amire kábé formákat is lehet egy megfelelő ecsettel felvinni.
Aztán jöhet a játék: a termés bemászhat a csigaházba, a csigaház lehet a babaház dísze, a kavics papírnehezék stb. Ti miket festenétek be?

„Nagyon finomak azok a csokis izék a konyhában” – jegyezte meg G. mellékesen amikor hazajött a munkából. Szóval jól sikerült az sk nutella annak ellenére, hogy a nem túl jó megfigyelő férfi ízlelőbimbó nem szúrta ki elsőre, hogy nutellával van dolga (pedig olyan mogyorós ízű lett). Ezt a kenyérre is kenhető (és titokban kiskanállal lapátolható) édességet minden gyerek (és sok felnőtt) imádja, éppen ezért akartam kipróbálni a kevésbé kalóriadús és teljesen adalékanyagmentes házi verzióját.

A neten kétféle receptet találtam, és mivel nem tudtam eldönteni, melyiket válasszam, megfeleztem a mogyorót és megcsináltam mindkettőt. Jelentem, egészen ehetőek lettek. A két receptben a tej megléte vagy nem megléte volt a különböző. A pirított, finomra darált mogyorót, kakaót, mézet, vaníliát, sót először egy kis kókuszzsírral, majd tejjel kevertem ki (a tejes verzióhoz is mehet egy gondolatnyi kókuszzsír, hogy kenhetőbb legyen).
Állagra a kókuszzsíros verzió nekem jobban bejött. A tej miatt az ízük egy hajszálnyit különbözik, de mi nem tudtuk eldönteni, melyik a finomabb. A sóval nagyon bizalmatlan voltam, de aztán kiderült, így jobban kijön a mogyoró íze. Ízre egyébként ezek sokkal mogyorósabbak a boltinál és elég tömények, szerintem egy szelet után még a legmerészebbek is megállnak.

a tejes recept végeredménye

a kókuszzsíros recept végeredménye

A recept valahogy így néz ki, de inkább azt mondom, ezek csak arányok, ízre és állagra keverje mindenki ízlése szerint:
Érdemes finomra darálni. A tejjel és a kókuszzsírral pedig nem árt óvatosan bánni: a keverékhez adva először nem akar kenhetőre összeállni, kicsit kell keverni és összeáll, ne tegyük rögtön hozzá még tejet/zsírt. Az alapanyagokat csak össze kell kutyulni (elektromos keverővel) és már mehet is a kenyérre.

Neked is van egy jó nutella recepted? Ha igen, oszd meg velünk!

Gyerekekkel és gyerekeknek egyszerre főzni eleinte egyáltalán nem könnyű feladat. Apróbb gyúrás, keverés, öntés – kb. ilyesmik jöhetnek szóba. Viszont ha egyszer rákap az ízére a gyermek, onnantól remélhetőleg nyert ügyünk van több fronton is: egészen kis korában sajátít el fontos alapokat, örömet nyújt neki a főzés (vagy legalább egy része) és nem utolsósorban megismeri a házilag készített ennivalók a boltitól eléggé különböző ízét, jellegét. Néhány napja Vrábel Kriszta  a Pagony oldalán egy könyves-gyerekkel főzős blogot indított Végtelen spagetti néven: egy-egy könyvhöz kapcsolódva kínál könnyen elkészíthető ételeket, az eheti és egyben első menü a sült krumpli nem éppen szokványosan sütve, házi ketchuppal. Előre szólok, hogy isteni.

Titi és Titti krumplija

Korábban már ajánlottunk Kriszta receptjeiből: pl. a ropogós héjú kenyeret és a sütőtökös-fetás-pórés tésztát, receptjei sokszor egyszerűek, egészségesek és gyorsan elkészülnek - ez elég jó kombináció a kevés szabadidővel rendelklező főzni vágyók számára. Dolce Vita Blog címen érhetőek a többi receptjei, erősen olasz kajákkal, meseszép fotókkal.

Mint kiderült, ez a krumpli a svéd sült krumpli avagy a  hasselback potato, lényege, hogy nincs teljesen felvágva, csak szépen bevagdosva a krumpli, így, vajas-olajos-fokhagymás-sós kencével jó alaposan bekenve mehet a sütőbe (részletek a blogon). Muszáj volt kipróbálni:






A kifolyt kencét időnként kenjük újra a krumplira/ba sütés közben – na ezt valószínűleg nem tettem meg elégszer, mert voltak kicsit nyers részek is, de ahol átsült, ott vagy finom ropogós lett vagy omlósan puha. Óriási sikere volt, a házi ketchup is elkészült és bár a felnőttek szerint nem annyira ketchup-szerű, nagy boldogság, hogy a folyton erre ácsingózó, de itthon ilyet sosem találó 5 éves lányom boldogan tunkolta bele a krumplit annak ellenére, hogy tudta, ez nem az, amit eddig itt-ott kóstolt.

Ennél a receptnél a kence elkészítésében és a kenegetésben tudnak segíteni a kicsik. Vészhelyzetre szuper vacsora, krumpli, olaj és só remélhetőleg mindig akad a spájzban

Nagyon várjuk a többi főzőcskés posztot is!

A cipő és a nadrág találkozása a kényes pont. Ha véletlen a csizma nem ázna be, és a nadrág is bírja a hóban fetrengést, nos a kérdéses helyen tuti belapátolódik egy adag hó. Szerencsére az emberiség erre az esetre már feltalálta a kamáslit.

Körülnéztem a lakásban, miből is tudnék gyorsan gyártani egyet. A kék ikeás zacskó, egy régi dzsekim és a kinőtt esőkabát versenyében az utóbbi nyert. Tartósság és vízállás szempontjából lehet, hogy jobb lett volna az ikeás zacskó, de más szempontok is bejátszottak a döntésbe. Levágtam tehát az esőkabát ujját, mint ahogy azt a vendégposztunkból tanultam, majd az ujj szélesebb felét tekintettem a lábszárvédő felső részének.

Visszahajtottam az anyagot, fogtam a szuper, Aldiban vásárolt szegecselőgépemet (Obiban 1000 Ft.-ért láttam, szegecs nélkül), és hat szegeccsel körbelukasztottam. (Fontos, hogy páros számú luk legyen, hogy a gumivégek azonos oldalon találkozhassanak.)

Belefűztem egy gumit, és a gumis cipőfűzős eljárás mintájára ráhúztam egy kallantyút (a gumit és a műanyag kallantyút is egy kinőtt nadrágból nyertem). Mivel az alsó része olyan szűk, hogy nem nagyon tud a csizmán felhúzódni, azért azt be sem húztam ily módon.
A vasárnapi szánkós kiránduláshoz azt hiszem, magamnak is csinálok egyet (ahogy elnézem a kamásli árakat).

Témába vág:
Lábmelegítő pulóverujjból

Piktoria állatorvos. Piktoria kutató. Piktoria háromgyerekes anyuka. Soha ecsetet nem fogott a kezébe, amíg...  És akkor, rögtön az első után azt mondta, hogy most már hátradőlhet, mert mit neki három gyerek, mit neki az eddigi harmincegynéhány év tapasztalata, ő mostantól már tudja, hogy mitől nem fog megőrülni öreg napjaiban.

Mert megtalálta az igazit. Amihez egyébként hamar hűtlen is lett, mert azok az igazik még ikonok voltak. Szabályosak.

Aztán az eBay-en elment néhány szabálytalanabb fajta is: csak egy kéz, csak egy fél arc.


És pillanatok alatt jött a második áttörés: kalocsai minta ikonként, lehetetlen színekben. Egy egész sorozatot vágytam belőle az előszobába: ugyanaz a hímzésminta különböző változatokban fatáblán - irónia a köbön.



És pont ez nem látszik így, a monitoron.

Témába vág
Találtuk, ajánljuk # 1: Városi túlélő retárcái kávészacskóból
Találtuk, ajánljuk # 0: eXtraSmall biciklis táskái

Rakd le a fényképezőgéped, rendezz be előtte egy színpadot, tervezz meg egy történetet, kattintgasd a gépet fázisonként, töltsd le, töltsd fel, indítsd, és kész az sk esti mese. Kislányom halálra röhögte magát mind a készítés, mind a vetítés alatt Mókus, a híres vadász történetén.

A teljes film Mókusról és Szarvasról

Nem spanyol viasz, legfeljebb az a része, hogy kitűnő szórakozás négy éves kortól, és ez esetben az egész családnak. Nálunk tegnap napközben két film is készült: az első (a gyakorló), a falánk zippzárról szólt, aki megette a biztosító tűt, a cérnagombolyagot és a szabókrétát.
A második a szarvasvadász mókusról.
Csak mert épp ez a két figura akadt a kezünkbe, és mert esett a hó. Szóval vettünk egy üres papírt, és útjára indítottuk a szarvast a téli tájban. Kattintottunk, kattintottunk és kattintottunk. Összesen hetvenszer.
Aztán letöltöttük az első utunkba akadó állóképből mozgóképet gyártani képes (stop motion) programot, történetes a JPGVideo szoftvert (ez a lehető legegyszerűbb alkalmazás, de a célnak megfelel).
A szoftver beolvassa a megadott könyvtárban megfelelő sorrendben található képeket, és indulhat a filmnézés. A képminőséget és a képkocka / mp arányt lehet állítani, a mi videónk hatvan egynéhány képből áll, és 3 kockát vetít másodpercenként. És ILYEN a végeredmény
Apukákat bevonni kötelező.
Témába vág Ismered a lakásod? - fotós játék

Új év, újra itt a  hétvégi családiprogram-ajánlónk, lehet mocorogni. Elsősorban azt javasoljuk, hogy amíg van egy kis hó,  mindenki szaladjon korcsolyázni, szánkózni, hógolyózni, hóembert építeni (havat lapátolni). Medverajongók, figyelem! Ha szabad a ma kora este, örömmel ajánlunk egy kiállítást: ma 6-kor a Nyitott Műhelyben Agócs Irisz Tandori Dezső  Medveálom madárszárnyon c. kötetéhez készült illusztrációit mutatják be.

Tandori Dezső: Medveálom madárszárnyon

Szombat:

Figurina Bábszínház, 11 és 17h:
A Nap és a Hold elrablása - a Sárkány elviszi két legkedvesebb bolygónkat, de - vigyázat, spoiler! - sikerül visszaszerezni. A történetet csak és kizárólag kezek adják elő. Jegyárak mindenféle verzióban itt, pl. 3 főre 4000 Ft.

Két Egér Könyvesbolt, 11h:
Színes Egér - kézműves foglalkozás, a korhatár megjelölése a legszebb: aki már tud bánni az ollóval, mehet. Belépő: 500 Ft a résztvevőknek, a kísérőnek ingyenes.

Ludwig Múzeum, 10h:
Családi délelőtt, Üzenet a szíved felett- A mondanivaló átadásának lehetőségeiről lesz szó, a végére a gyerekek saját üzenetükből jelvényt készítenek. Amig a kicsi(k) alkot(nak), a kísérők megnézhetik Az égbolt másik fele c. kiállítást, vezetéssel. Belépő: 600 Ft/fő

Vasárnap:

MOM Kulturális Központ, 10.30:
A három kismalac - Nyafi, Pufi és Röfi házat épít, hogy el tudjanak bújni a farkas elől. Ha még újdonság ez a mese, az előadás után a saját verzió is könnyen összerakható. Belépő: 800 Ft, csoportos jegy 3 főtől 600 Ft/fő.

Puskin, 10h:
Micimackó
Nem a Micimackó kalandjait láthatjuk (amelyiknél Sinkovits a mesélő), hanem a tavalyelőtt készült új rajzfilmet, de azért mégis, Micimackó. Helyárak itt.

Mesemúzeum, 11h:
Olvastad? Ő írta! Kányádi Sándor a Mesemúzeumban.

Megszerezni apu telefonját és véletlenül felhívni valakit, letekerni az üdítősüveg tetejét és a tartalmát kiborítani a nappali közepére, a kádban a csapot tekergetni, a konyhaszekrény ajtaját nyitogatni... zárak, kulcsok, lakatok, nyitható ajtók, reteszek, kallantyúk. Csupa olyan tárgy, amiért egy másfél éves a legjobban odavan, de macerás felemelni mindig ahhoz a kallantyúhoz, a kaputelefonhoz, villanykapcsolóhoz, a pillepalack kupakja meg mindig elveszik. Van megoldás. Nálunk a Tetrisznél két gyerkőcnek is a falra varázsoltak a nagypapák egy-egy kincsestáblát karácsonyra.

A "busy board" ötletét először egyik kedvenc oldalamon, a lilla:a blogon láttam, de túl drágának találtam megrendelni tőle. Végül is csak egy fa lap és néhány minden háztartásban megtalálható kütyü kell hozzá, na meg persze egy lelkes nagypapa. Megcsináltuk.


A táblának tökéletes lehet egy régi szekrény ajtaja vagy maradék fadarab. Nálunk sajnos ez nem volt, ezért az Obiban vettem előre vágott 40X60 cm-es fenyődeszkát, 3 kis zárat (1 kallantyú, 2 rigli), 2 apró zsanért és egy bútorra szerelhető kis görgőt. A csapot a dédnagypapa fiókjában találtam, a többi a nagypapa otthoni kutakodásának eredménye és ötlete. A levágott palackfejeket és a zsinórra kötött kupakokat egyenesen zseniálisnak találtam.

Egy kupak csak egy tetőre passzol

A legjobb benne, hogy három különböző méretű palackfejet ragasztott hozzá a nagypapa, megbonyolítva így a csavargatást, plusz leckét adva a logikának. Készült hozzá nyitható ajtó, amelynek kinyitásához egy kallantyút és egy riglit is ki kell nyitni. Alatta egyelőre csak egy rajzolt emberke található, de szeretném kibővíteni. Karácsonyra kaptunk felragasztható táblát, ebből fogok levágni egy ide passzoló darabkát, hogy rajzolni lehessen rá.

Két zárat kell kinyitni az ajtóhoz

A rögzítést részben fúróval, részben ragasztópisztollyal oldottuk meg, csupán a zippzárnál használtunk egy kárpitozásra is alkalmas tűzőgépet. A legnehezebb a csap felhelyezése volt, ehhez hátul nagyobb lyukat fúrtunk a fára és az egész menetet beleragasztottuk. Fúrás előtt a fát csiszoltuk és lakkoztuk, de festeni is lehet, ahogy azt blaggerék csinálták. A lakat, kapcsoló és ajtó mellett náluk egy régi műanyag cső is helyet kapott, amit eredetileg golyókhoz terveztek, de mindenféle apróságot bele lehet gyömöszölni és lecsúsztatni.

Ilyen volt festés előtt...

....és ilyen lett festés után

Csodát azért ne várjunk tőle. A mobilt ugyanúgy elcseni és elrejti a szennyestartóban, a csapot továbbra is tekergetni fogja és az ajtókat is nyitogatni. Viszont a kincsestábla jól néz ki és hosszú percekre lefoglalja a gyereket, fejleszti a kézügyességét, a logikáját és a kitartását.

Ti milyen tárgyakat tennétek még fel a táblára?

Témába vágó posztok
Nálunk csak a kuckózás
Ismered a lakásod?