Anya nézd, mennyi gyerek veszett el!- nézegeti a kislányom a tejesdobozon az arcokat. Olvasni ugyan még nem tud, de hál' istennek mama felvilágosította. Még a dátum is ott van, hogy pontosan mikor tűntek el. A barátnőm ugyancsak ötéves fia meg a Krisztus ábrázolásoknál akadt el: hogy folyik a vére! és tényleg odaszögezték? Ijesztő történetek, amik elől nincs menekvés. De viszonylag egyszerű gyógyír van rájuk.

[caption id="attachment_4600" align="aligncenter" width="500"] fotó: Cseres - Gergely Zsombor[/caption]

 

Némi kreativitás kell a szülő részéről hozzá, de ha megvan az ötlet, pillanatok alatt hat a pirula. A gyerek (meg a felnőtt is) történetekben gondolkodik. Mindkét fenti esetben valami rémisztő sztori sejlik fel - feloldozás nélkül. Ezek a kimondatlan, de felrémlő történetek a gyerek számára a legszörnyűbbeket idézik: el lehet tűnni, és az otthon biztonsága nélkül bolyongani a világban; illetve bántalmazva, halálra csúfolva lenni. Ezek a történetek azonban egy-egy jól irányzott mesével könnyen átírhatók.

Én - barátnőm tanácsára - az elveszett bárány történetét kaptam elő, és meséltem el esti meseként, amikor már negyedszer tért vissza a tejes doboz témája a héten. Nem mondtam semmit, csak egy viszonylag alaposan kidolgozott változatot kikerestem a  netről, és elmeséltem. És lássatok csodát, azt hallom másnap a családi összejövetelen, hogy kislányom vezénylete alatt öt gyerek kóborol elveszve a lakásban, majd hirtelen hazatalálnak, és hosszasan lapogatják egymást örömükben: "Hol voltál? De jó, hogy megvagy, olyan boldog vagyok!"
A játék kb. háromnegyed órát tartott, azóta nem esik szó az elveszett gyerekekről (bár ügyelünk, hogy az ominózus tejesdoboz egy ideig ne kerüljön a lakásba). Hogy mi történt tulajdonképpen? A furcsa, ijesztő, kidolgozatlan történet kidolgozódott - más hangsúlyokkal. Az elveszett bárány története sugallhatta a megtalálás lehetőségét, a gyerekek spontán játéka pedig alaposan kidolgozta ezt a mozzanatot.

A barátnőm esetében a gyerek - hosszú hetek munkájával - de maga oldotta meg ugyanezt a feladatot. Addig - addig érdeklődött a keresztre feszítésről, amíg meg nem találta a maga számára megnyugtató (érthető, biztonságot adó, elfogadható) elemeket a történetben. Istent Jézus apukájaként interpretálta, aki vigyáz Jézusra, és tudja, hogy mi fog vele történni, és azt is tudja, hogy utána együtt lehetnek odafönt az égben. Azaz: a biztonságot nyújtó apakép mentette itt meg Bálintot a szorongásoktól. (Remélhetőleg.)

Szóval tudom, máskor konkrétabb szoktam lenni (Játék receptre #1, Szülinapi játékok, Tudd meg, mi történt az óvodában), de a dolog jellegéből adódóan, most azt tudom mondani: ha valami beakad a gyereknek, keress a sztorihoz ugyanazokból az elemekből építkezően egy ellenmesét. Vagy segíts neki megtalálni a megfelelő sztorit. (És ne azzal hessentsd el, hogy de hát ez nem is történhet meg veled.)

Témába vág:

Szülinapos ünneplős játékok - előkészület nélkül

Játék receptre #1

Mi történt az oviban? - így tudd meg!

 

30 napos kihívás: tök jól hangzik, mert nem egy életre fogadod meg, csak 30 napra. Aztán, ha sikerül, és megtartod, akkor érdemes továbbvinni. Randi a szülőknek, kimenő külön-külön, heti három sport: kézzel foghatóvá váltak ezeken a fa lapocskákon, amiket jobbról balra pakolhatunk, trevezhetjük a hetet, félrerrakhatjuk, ha megvolt, várhatjuk, hogy a mienk kerüljön sorra.

Ha a Múzeum körúti BioABC környékén jártam, mindig beugrottam venni néhány zabszeletet, edzés utánra. A biobolti müzlicímkék hosszas tanulmányozás után maradtam egy bizonyos zabszelet mellett, jól esett az egyszerűsége: no adalékanyag, nagyjából csak aszalt gyümölcs és nyers zabpehely, csinos kis szeletekké formázva, 4-5-féle gyümölcsös variációban. Rá kellett jönnöm, hogy rajongásomat más is osztja: valaki mindig megdézsmálta a tartalékokat a sportcuccos táskámban. Hát igen, így lett a zabszeletből saját konyhai kísérletek tárgya. Kiderült, meglepően egyszerű otthon előállítani, és (nem meglepően) a bolti ár töredékéből kijön.

Új év, új élet, tonnányi fogadalom - az új szokások a régiek elhagyásával, kicserélésével járnak, csak akarni kell, igaz? Igen, persze. Változni bonyolult lehet, főleg, ha a változás egy család életét is befolyásolja - a beégett rutinok, az időhiány, a folyton szerteágazó figyelem, a megfelelő eltökéltség és a kellő biztatás hiánya stb. mind-mind könnyen megakadályozza a szülőket ebben. Most egy olyan, egész család bevonását igénylő módszer következik, amivel néhány hasonló veszélyfaktort ki tudunk zárni a nagy tervből, a változtatásból. Valójában nem sok minden kell hozzá: néhány látványelem, a szabályok pontos lerakása, odafigyelés egymásra és hát igen, némi elszántság, akarat, enélkül tényleg nem megy.

[caption id="attachment_4518" align="aligncenter" width="600"] persely a leszokáshoz[/caption]

A Manka Műhely bloggere leírta nekünk, hogyan, milyen lépésekben tanult meg horgolni ilyen klasszul a netről:

Elefánt, pók, béka, kígyó, denevér, papagáj? A pillangó összevissza tippelget, hogy ki is lehet a majom mamája. Mi meg egyetlen amorf bábbal a kezünkben követjük a gondolatmenetét. Julia Donaldson és Axel Scheffler szuper könyve bábozásra ihletett.

Van egy pont, talán úgy másfél éves kor környékén, amikor a gyerekjátékok erőteljes szaporodásnak indulnak a lakásban. Az ünnepek utáni időszakban ez még durvábban megfigyelhető, és mivel nem lehet mindent megoldani egy újabb polccal (mert mondjuk már nem tudod hová tenni), vagy egy bőrönddel (nálunk van 2 bolhapiacon szerezett régi bőrönd is erre a célra). Valami gyors, egyszerű praktikus megoldás kell. Összenyaláboltunk 5 ötletet a nagy januári rendszerezéshez.

Korábban szó esett az Időtetriszen sk pólónyomdázásról és varrás nélküli pólószatyor készítéséről is. A két ötletet házasítva máris megvan az első ötlet: a pólóból készült játéktároló szatyor. Így csináljunk: Fogjunk egy használaton kívüli pólót, nyomdázzuk rá azt a mintát/feliratot, ami alapján egyértelmű lesz, minek a tárolására szeretnénk használni, majd készítsünk belőle pólószatyrot házilag.

A kisautó-problematikát szerettük volna megoldani a papírgurigás megoldással. Ehhez összegyűjtött WC-papír hengerek kellenek, illetve ragasztó vagy néhány kapocs. Praktikus és jól is néz ki, főleg, ha díszítjük is, ahogy sugarcandy tette. Egy hátránya van csak a gurigás rendszernek: csak a matchbox méretű autók tárolására alkalmas. Ezt megoldandó született egy cipősdobozból készült variáció is. Többféle méretű autót lehet benne tárolni, plusz a kartonparkoló bevonható a játékba is.

A fababák egy lecsiszolt, kézhezálló méretű deszkadarabból és a kislányom rajzaiból készülnek. Meg tudnak állni a lábukon, így a babaához lakói lettek, de karácsonyfadíszként, ajándékként is funkciónálnak. Öröm készíteni, öröm játszani vele.

 

Egy régi bútordarab második életéről mostanság mindenféle blogokon, műsorokban, oktatóvideókon ámulhatunk, szóval ki ne dobjunk semmi ilyesmit (inkább ajándékozzuk el, ha nem kell), egy hokedli is kincset ér, meg is mutatjuk, miért. Ági vendégposztja következik.

Talán ismeritek a zseniális papírszínházat. Szép, vágyik rá az ember, tapintani akarja, játszana vele, láttán a birtoklási vágy azonnal feléled... Aztán az más kérdés, hogy a család valóban mennyire használja. Érzésem szerint rétegjáték: egyszerűen azért, mert a készségek, az odafordulás és a családszerkezet nem mindennapi együttállását kívánja meg. A Padlókönyvek (szerk.: Kocsár Lóránt, Akadémia Kiadó, 2013.) egyszerűbb ügy: mert mindenki számára hozzáférhetővé teszi a közösségi mesélés élményét.