A mai szülőknek nincs éppen könnyű dolga: mindenhonnan kütyük kerülnek elő és naná, hogy a kicsik mindenáron nyomogatni, kipróbálni akarják őket, legyen az telefon, okostelefon, laptop, tablet stb. A gyerekeknek készült programok tengere pedig végtelen, aki nincs benne a témában, könnyen elveszik.
A mai poszt azért is született, hogy aki nem ismeri, idegenkedik az érintőképernyős interaktív megoldásoktól, lássa, hogy ha valamit kellő gondossággal alkotnak ebben a témában, akkor az lehet egyszerre szép, szórakoztató és építő jellegű. A MOME Techlab kísérleti tablet-meséjét mutatjuk be.

tablet-mese a MOME Techlabtől

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Kreatív Technológiai Laborjában az olvasás és az interaktív illusztrációt vizsgálva jött létre ez a nagyszerű projekt: A kiskakas gyémánt félkrajcárja mesélése/olvasása közben mindenféle izgést-mozgást lehet produkálni a szereplőkkel az érintképernyő segítségével. Meglepő, hogy fekete-fehér az illusztráció egy "gyerekkönyvben" - viszont nem hogy elvesz, hanem hozzátesz a leheletfinom és részletgazdag képi világ, szépen kiegészíti és nem elnyomja a történéseket. Az meg már a hab a tortán, hogy a humor is megjelenik a szereplők mozgatásánál, a mesével 5 évesen ismerkedő lányom unos-untalan tért vissza az egyik részhez és pukkadozott a nevetéstől a császár dolgain. Az egészből az süt, hogy valakik tényleg vették a fáradságot azért, hogy végiggondolják, miként lehet a kicsik adott tech-érdeklődését és interaktivitás lehetőségeit jó arányérzékkel egyensúlyban tartani, hogy a képek és a mozgás ne elnyomják a történetet, hanem egymáshoz adva egy újfajta szórakozás jöjjön létre.

A mesét 6-8 éveseknek ajánlják, mi jóval előbb kezdtük főleg azért, mert két, illetve összesen négy verzióban tölthető le a mese: olvasni és hallgatni is lehet, magyar és angol verzióban. Hallgatni is nagyon kellemes és a betűkkel ismerkedő, a mindenáron olvasni tanulni akaró gyerekek silabizálgathatják a sorokat, hiszen a jellegzetes mondatokat jól ismerik, akár ki is tudják találni, melyik betű melyik. Az angolul tanulóknak is jól jön ugyanezen okok miatt: a jól ismert mese egy igazán minimális angoltudás mellett már élvezhető, sőt, remekül lehet szavakat tanítgatni, mint kakas, császár, tűz stb.

Itt bele tudtok nézni, milyen is ez az egész:

Az app letölthető a Google Playről (androidos készülékekre) és az App Store-ból (úgy tűnik, csak IPad-re) és ráadásul ingyenes! Próbáljátok ki, ha van rá lehetőség!
Köszönjük az alkotóknak:

Miután tehát a kislányom a tyúk mellett döntött, buzgón szörfözni kezdtem a neten, hogy honnan is koppinthatnék valami megfelelő formát. Végül a nézegetéstől megihletődve egy ilyen alakult:
Késsel körbevágtam,
mivel azonban figyelmem éberségének lohasztásáról a köröttem ugráló gyerekek gondoskodtak, a csíkos zokni lemaradt:
Aztán vettem a szórófestéket, és kivágtáztam a kertbe.
És fújtam. És fújtam.
A függőleges felületeken olykor megfolytak szegény tyúkok rendesen.
A lelkesedés maradt. Aztán jött a debüt: a szertekószált tyúkok számbavétele.
A tojásokat csak húsvétra várjuk.

20 évvel ezelőtt egyértelmű volt, hogy a nyaraláson készült képeket, ha nem is rendeztük albumba (de azért általában igen), legalább előhívattuk. Emlékszem, milyen izgalommal vártuk, hogyan sikerültek a képek (már a fotósbolt előtt feltéptük a borítékokat). Mióta digitális gépeken nyomjuk, maximum a gépen nézzük meg (Emelje fel a kezét, aki rendszeresen kinyomtatja, albumba ragasztja! Ugye nem sok kéz van a magasban?), pedig a fényképnézegetés jó móka a gyerekekkel. Mennyivel meghittebb ölünkbe venni és nézegetni a saját kezűleg készített albumot a nyaralásról, amibe együtt ragasztottuk be a képeket, együtt írtuk oda a kiegészítő szövegeket. Ne hagyjátok a gépen a képeket, csináljatok albumot a gyerekekkel, gyerekeknek!

Nálunk most a családi albumba került egy nyaralós sorozat, de a jövő héten megmutatom, hogyan lehet saját kezűleg albumot készíteni.Őméltósága nagy örömmel nézegette a nyaralásról készült albumot, hallgatta a kiegészítő magyarázatokat, mutogatta a képen szereplő embereket és tárgyakat. Felidézte a strandolást, szalonnasütést, a teknősbékát, amit találtunk, az unokatesókat, a sakkozást apával, a bicajozást és a vihart. Olyan örömöt okozott, hogy elhatároztam, időnként hétköznapi életünkről is fogok tematikus albumokat készíteni.


Az első már úton is van. A 2 év körüliek már abszolút leköthetők a nézegetéssel, a nagyobb gyerekek a válogatásba, készítésbe is bevonhatók, együtt beszélhetjük meg, melyik képekhez milyen szöveg kerüljön, és kaphatnak rajzos feladatokat is.

Kétoldalú ragasztóval a legjobb rögzíteni a fotókat

Témába vágó posztok
Esőnapi játék a nyaraláson
Újrahasznos fotóalbum

Talán ti is szeretitek a konzervdobozokat újrahasznosítani: szép is, tartós is, jó kis apróságtartó, de ahol a tetejének eltávolításakor éles maradt, az a rész könnyen elvágja az ember kezét, nem valami nagy öröm belenyúlni. Na, úgy tűnik, van egy megoldás, továbbra is egyik kedvenc elvünk, a maradék nélkül jegyében.

konzervdoboz mint tároló, kézelvágás nélkül

Szóval a konzervdobozok strapabírók és elég jól néznek ki, főleg sokan egy kupacban, de ahogy levágjuk a tetejét, sokszor marad egy éles rész, ami miatt pl. gyerekeknek nem lehet odaadni játszani vagy tárolónak használni. Erre kerestem hosszasan a megoldást.

a peremnél mindig éles marad a konzervdoboz

A már sokszor emlegetett egyeurós shopokban újabb kincs került elő: az alumínium-szalag. Kicsit olyan, mint a duct tape (legközelebb azzal lesz a próba, az most nem volt itthon).

alumíniumszalag az egyeurós boltból - priceless

Ezzel a szalag nem öntapadós, le kell szedni róla még egy adag papírt, ami kissé megnehezíti a használatát, nem érdemes egyben leszedni a fehér papírt, mert akkor összepöndörödik az egész és klasszul örökre összeragad. Szóval óvatosan ügyeskedjünk vele.

ilyen csak szépen rádobva, még nem gyűrött

óvatosan, türelmesen lapogassuk a dobozra

kissé gyűrött lett a lapogatástól

Mivel a bevonás kissé gyűrött lett, előkerült a már jól bevált dekortapasz ezt fedendő, még eszembe jutott a szintén többször bizonyított viaszosvászon is, az méretre vágva és beragasztózva szintén helyes kis mintát adhat a dobozoknak.

nem kézelvágós konzervdoboz alumíniumszalaggal, dekortapasszal

Gyorsan elkészül, olcsó és működik. Apróságok tárolására, mint pl. a remekül újrahasznáható műanyag kupak, az utcáról hazahordott kavicsok, gyökereztetés alatt álló növénykék stb. tárolására alkalmas, sőt, a kamrában/bármilyen polcon is jól mutatnak egymás mellett. Élelmiszer tárolására nem tudom, mennyire alkalmas, talán olyasmikhez jó, amibe nem megy a moly és nem árt a levegő, pl. dobozos ételfesték, apró édességek, zacskós élesztő, sütőpor. Aztán ha kész, jöhet a menő retró cimkézés is, á la mimimo.

Ti mit csináltok a kiürült konzervdobozokkal?

A házi calippokészítésnél kevés egyszerűbb dolog van a világon. Bármilyen érett nyári gyümölcsöt használhatunk alapként, frissítő fűszernövényekkel ízesíthetjük, és a kisebb gyerekek is könnyen és boldogan megbirkóznak ezzel a csöpögésmentes, vizes-gyümölcsös fagyival, amellyel tulajdonképpen színtiszta gyümölcsöket adunk el nekik, izgalmasabb formában.

Családi bulin csináltuk (kerek szülinapok), és a vártnál jobban sült el. Hoztuk az ezer éves papírképeinket, és ahelyett, hogy egymás kezéből kapkodtuk volna ki -- közösen bámultuk a falon őket. Szkennelés és projektor nélkül, hogy nagyi képei se maradjanak ki.

Kifeszítettünk néhány zsinórt, vittünk egy rakás csipeszt, és előzőleg szóltunk a meghívottaknak, hogy vicces régi képeket hozzanak magukkal.

Ahogy gyűlt a vendégsereg, teltek a zsinórok.

Eredetileg azt gondoltuk, hogy időrendi sorrendbe is rakjuk majd közösen, aztán az elmaradt, mert jól mulattunk anélkül is.

Témába vág:

Felnőttparty gyerekekkel - azaz ki pisilt ki az ablakon?

Emlékekből épülő makettház, avagy a gyerekkori nyarak nyomában

Kb. két hetente egyszer biztosan elzarándokolunk a Paprikás-patakhoz. Babakocsival, futóbiciklivel vagy gyalog. A rétig tartó szűk 2 km-es távot már volt, hogy kétéves kislányom is végigtotyogta.

Útközben ugyanis annyi a kaland (híd híd hátán, vízesés, sziklamászás, forrás), hogy a táv fel sem tűnik. De kezdjük az elején:

BKV-val, autóval is könnyen megközelíthető a hely. A hűvösvölgyi buszmegállóból induló 164-es és a 64-es busz is megáll Solymár legelején, a Kökörcsin utcánál. Autósok ugyanitt Budapestről érkezve a balra található benzinkút mellett ingyenesen parkolhatnak. A Kökörcsin utcai buszmegállóból 20 métert visszasétálva már meg is látjuk az erdőbe vezető utat (kitáblázva).

Bejárat

 És néhány lépés után trappolhatunk is át az első hídon.


Kb. 300 méternyire az út elejétől már hallható a néhány méteres vízesés zubogása.


Itt – ha meg akarjuk nézni – le kell térni az útról (babakocsit, biciklit hagyjuk fönt), és kezdődhet az első hajóeszkábálás: nekünk nem sikerült olyan levélhajót összeütni, amelyik éppségben lezúgott volna a vízesésen.
A vízeséstől szintén néhány száz méterre a következő kaland a sziklamászás. A dolomitfal megmászása három éves kortól igazi (koncentrációt igénylő, de teljesíthető) kaland.


Volt, hogy a gyerekeink másfél órát töltöttek itt; máskor csak megmásztuk, és 10 perc múlva folytathattuk is az utunkat.

A most következő hosszabb szakaszban kb. 800 métert is meg kell tennünk, amíg elérünk a Rózsika- forráshoz és az előtte kiépített tűzrakóhelyekhez.


A forrás után a patakkalandra vágyóknak a célállomás a szemetes konténer után nyíló Milleniumi rét. (Esküszöm, a konténer az egyetlen szépséghibája az útnak)

Itt a patakozás mellett labdázni, tüzet rakni, heverészni is bőven lehet. A profibbak teljes pancsolófelszereléssel érkeznek. A mi menetfelszerelésünkbe nyáron a fürdőruha, a törölköző, a váltóruha, a homokozóvödör, az ásócska, a napkrém és a piknikpaplan tartozik. Fél nap után is úgy kell indulásra könyörögni a gyerekeket.

Jó ideje variálom a vaníliát: hogyan, milyen formában lehetne a legtisztábban hozzájutni, használni? Ami nem kivonat, nem pótlék, nem kémiai képlettel leírható, mesterségesen előállítható aroma, erős, tényleg ott van az igazi íze, zamata a vele készített végtermékben, legyen az házi vaníliapuding, zabkása, eperfagyi, vagy bármilyen piskóta, kevert tészta, tortaalap, krém, stb. Nem lesz olcsó mulatság, azt sejtettem, és némi kísérletezés után jelentem: megvan – ezután így fogom, házilag előállítani a 100%-os, szupererős, tiszta vanília őrleményt.

Az apró labdák vonzzák a kicsiket, hát még, ha pálya is van hozzájuk, viszont ezek bolti ára nem túl barátságos. Megpróbáltuk elkészíteni papírhengerekből és kartonból -- mókának szuper, tartósnak nem feltétlenül tartós, legalábbis néha újra kell ragasztani, az biztos. Cserébe gyorsan kész van és csak kartonra, papírhengerre és valamilyen ragasztóra van szükség (itt most a műanyag érzetű tekercses matrica lett a megoldás, mint korábban a tápszeres dobozoknál).

A házi golyópálya nem igényel sok alapanyagot

Az első fejtörést a karton talpra állítása okozta, de gyorsan megoldódott: egy darabját levágva nagyjából stabil talpak készültek az egyszerű bevágásos-összeillesztéses technikával (ez azért is szuper, mert csak el kell fordítani őket és mehet is lapra terítve a sarokba, amikor nincs játékban).

a karton lábára tudjuk állítani

készül a golyópálya

A pálya formája, hossza a kartontól és kedvünktől függ, kinek mi tetszik/mit kér a gyermek. Itt két pálya készült: az első egy kétszer megtört út, a kanyarokban előkerül a labda és némi sikítozásra ad okot, egyébként kb. egy szemvillanás alatt leér az elég nehéz szöcskelabda, érdemes kicsit hosszabb pályát tervezni.

érdemes a kanyarokat nyitottá tenni, hogy lássák a gyerekek a labda útját

A másik pálya a tippelős: vajon melyik csövön fog kiesi a labda?

néha érdemes megigazítani az alsó hengereket, ha mindig ugyanoda esik a labda

Külső vagy belső térben bevethető egy-másfél évesekkel játszható játékötletekről szóló posztot kért és nyert non native mommy. A tetriszkedésben leginkább az eszközigény nélkül vagy kevés alapanyaggal, rövid rákészülés után játszható fejlesztő játékokra szavazunk. Logikai, finommotoros és nagymozgást, észlelést, érzékelést fejlesztő játékok egyaránt pörögtek itt. Nyertesünk kedvéért most szép kis csokrétába szedtük a benti játékokat.

A fenti készségek fejlesztésére rengeteg műanyag játékot kínálnak a boltok, de nem érdemes újabb és újabb kacatokat beszerezni, ha egyszer otthon is másodpercek alatt összehozhatunk hasonlókat (ha nem jobbakat). Gyorsan, egyszerűen, otthon fellelhető alapanyagokból -- szóval érdemes gyűjteni a tojástartót, színes kupakokat, szívószálakat, tápszeres dobozokat és mindent, ami kimosható, mert kiderülhet, hogy jó még valamire. Visszatérve a finommozgást fejlesztő játékokhoz, a Tetriszen ehhez komolyabb előkészületet nem igénylő szívószálas megoldást...
Hát igen, valóban kell utánuk takarítani, de ezeket sem lehet kihagyni, mert nagy felfedezés ez egy ekkora gyerkőc számára. Komolyabb eszközigénnyel ezek sem járnak, ha van otthon főzőtejszín, paprika, cékla, kakaó, kurkuma vagy bármi amivel színezni lehet, már sínen is vagyunk. Nálunk készült egy kicsiknek való céklafesték és egy haladókra (másfél éves) szabott főzőtejszínes megoldás.

Mindezeket kézzel is használhatjátok,

Vidám játékot kívánok!